Pillantás az emeleten lévő kisebbik fürdőből, balra lent a konyhaablak |
Reggeli után Maria felajánlotta, hogy megmutat mindent és elvisz bemutatni a szomszédoknak.
Ennek során elmagyarázta például, hogy hol teregethetünk, hogy vigyázzunk nagyon a kígyókkal, soha ne járkáljunk a magas fűben, és emiatt a picike játszóteret is csak majd jobb, ha a fűnyírás után közelítjük meg.
Bevitt Akeelhoz, aki a Sienai Egyetemen tanít arabot. Tettünk egy kört a házak közt, és mivel kint beszélgettek az emberek, rögtön alkalom is adódott bemutatkozni. Megismertük így Vitót, az alacsony nápolyi emberkét, és Slavicát, aki épp Horvátországból, eredeti hazájukban töltött vakációról tért vissza a családjával. Nem sokat váratott magára Romettával, a helység kedves idős nénijével, valamint Giovannával és Giuseppével, a gyönyörű fürtöshajú kislány, Gea szüleivel való találkozás sem. Napközben pakolásztunk, elosztottuk és berendeztük a szobákat.
Részlet a konyhaablakkal szemben lévő egyik házból |
Másnap hétfő volt, és Mariának indulnia kellett korán Rómába, úgyhogy miután kifizettük neki a bérleti díj ránk eső részét, elbúcsúztunk tőle.
Mivel a húgomnak Sienában akadt dolga, megkérdezte, hogy nem akarunk-e vele menni, és esetleg kipróbálni ott is zenélni. Mivel sem más dolgunk sem saját autónk ugyebár nem volt, mindenki lelkesedett, és amúgy reggel óta gyúrtam-sütöttem több kenyeret, tehát el voltunk úti elemózsiával is látva egy időre.
Egyszer csak csengett a vonalas telefon, engem kerestek. Kiderült, hogy a még Pestről, interneten szétküldött önéletrajzaim egyike ért célba, és kérték, hogy menjek el, amilyen hamar csak tudok az állásinterjúra. Délután fél hatra beszéltük meg Radda in Chiantiba a találkozót. Mikor letettem a telefon, néztünk egymásra elgondolkodva, hogy ez igazán érdekes, hogy milyen gyorsan jött az első ajánlat.
Összekaptuk gyorsan magunkat, és indultunk Sienába. Megbeszéltük, hogy mennyi időnk van rá úgy, hogy még bőven odaérjünk az állásinterjúra. Mindenki hozta a rollerját, biciklijét, bár egy idő után rájöttünk, hogy ez nem volt olyan jó ötlet, mert elég sokat kellett hegynek felfelé menni.
Próbáltunk valami zenélésre alkalmas helyet keresni a Piazza del Campóhoz közel, és végül egy fagyizó előtti sarkon táboroztunk le. Nemsokára egyszer csak megjelent Maria kislánya, Sofia az apukájával, és kérdezte, hogy mit csinálunk itt, és miért?
Az út Radda in Chiantiba lélegzetelállítóan gyönyörű, és végre nappali fényben láthattuk, merthogy amikor a megérkezéskor mentünk már erre, akkor éjszaka volt. Az állásinterjú viszont rettenetesre sikerült, de legalább közben a gyerekek nagyon éretten viselkedtek, tényleg, figyeltük őket bentről ahogy vigyáztak egymásra a megbeszélés helyszínéül szolgáló szálloda kertjében.
Radda in Chianti környéke |
Ahogy mentünk a parkolóhoz, hívtak minket a Chrysler miatt. Nagyon rendesek voltak, mert kérésünkre megpróbálták a költségeket mérsékelni, de még így is elég sok pénz hiányzott. Ennek a súlya alatt viszont hoztunk egy nagyon rossz döntést, ugyanis kupaktanácsot tartottunk, hogy mivel nálunk vannak a hangszerek, és már úgyis úton vagyunk Firenze irányába, meg kéne próbálnunk a szombati nagy sikert megismételni, hátha összejönne a maradék pénz. Csakhogy ez egy hétfői nap volt, vagy lehet, hogy ez nem is játszott szerepet, de lényeg, hogy alig jött össze valami, maximum talán a benzinköltség. Eléggé elkeseredtünk, úgyhogy mikor éjjel 11-re hazaértünk, jeleztem a férjemnek, hogy hívjon fel Pestről a vonalas telefonon. Átbeszéltük, hogy mennyi pénzt tudna gyorsan összeszedni, hogy átutalja, hogy valahogy kiszabadíthassuk végre az autót a szervizből, és elindulhasson az eredetileg tervezett élet.