Hétfőn hajnalban megsütöttem az összes előkészített sütit, becsomagoltam őket, és beletettem egy óriási fonott kosárba. Felébresztettem a gyerekeket, reggeliztünk, a nagyok felszálltak a sulibuszra, az ovist pedig elvittem autóval. Elmagyaráztam neki, hogy ma már nem jövök érte délben, majd hazajön szépen a többiekkel.
Megérkezve Sienába hónom alá kaptam a méretes sütikosarat, és nyakamba vettem a várost. Az első alkalmasnak tűnő helynek a várfalon kívüli pizzéria tűnt, ahol egy kedves arcú lány állt a pult mögött. Érdeklődő volt, de rövid idő után faggatni kezdett az engedélyeimről, mert ha annak hiányában venne tőlem, akkor mindkettőnket bajba sodorna ezzel. Félrevonva megsúgta, hogy ő is bevándorló, Moldovából jött, és azt javasolja nekem, ha jót akarok magamnak, akkor még most, gyorsan, forduljak vissza. Ez a a "jó tanács" letaglózott. A városközpontba felvivő mozgólépcső bejáratához sétálva próbáltam erőt gyűjteni a további próbálkozásokhoz, hiszen meghátrálni úgy, hogy még alig értem be a városba, valahogy nem az én stílusom.
A központ felé közeledve több kávézót, cukrászdát, éttermet és pizzériát meglátogattam, bemutatkoztam, és megkérdeztem, hogy beszélhetnék-e az ügyvezetővel. Ha sikerült ott találnom, akkor elmondtam neki, hogy mi járatban vagyok, hogy ezeket én készítettem, vannak köztük magyar specialitások, kóstolja meg, és ha ízlik, rendeljen egy próbaadagot. Ha nem sikerült ott találnom, akkor egy tányéron hagytam kóstolót, és később visszatértem. A bánásmód soha nem volt megalázó, de - akár kedvesen, akár kissé nyersebben - mindenütt elutasító volt.
Több óra bolyongás után az egyetem közelében sikerült találnom egy pizzériát, amelyet két fiatal srác vitt. Ők mindent megkóstoltak, megdicsértek, és rendeltek is többféle sütit két nappal későbbre. Az egyik alkalmazottjuk az aznap esti házibulijára azonnal vett egy jó adagot, nem volt nagy összeg, de a lelkemnek jót tett. Talán a feldobottságom is lehetett az oka, de szinte közvetlenül ezután a szomszéd utcában, egy kávézóban is sikerrel jártam, ők is rendeltek két nap múlvára. A leginkább a mákos, édes sütik után érdeklődtek, hiszen ezt arrafelé nem nagyon ismerik, maximum a kenyérre szoktak szórni pár szemet. Siena környékén mákot szinte egyáltalán nem lehet kapni, legföljebb pár dekás kiszerelésben. A diós dolgok is egész jól mentek, a mandulások pedig még annál is jobban, hiszen a mandula édességekhez való felhasználása Sienában ősi hagyomány.
Ebédidő közeledtével visszasiettem az autóhoz, mivel a gyerekeink kora délután értek haza, és a buszról való leszállásnál nagyon szigorúan vették, hogy a szülőnek jelen kell lennie.
