Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

A holtpont

2011.11.02. 16:43 - Toszkána és hétköznapok

Címkék: olasz jobbágy Olaszország ricasoli Toszkána Toscana Siena

 

Másnap a legkisebb lányunk nem ment oviba, már több napja könyörgött, hogy otthon szeretne maradni. Ő amúgy is nagyon ragaszkodó, és az elején nem lehetett számára egyszerű öt éves létére az idegen környezethez alkalmazkodni, ahol mindenki olaszul beszélt. Épp otthon volt aznap dolgom, így igyekeztem a biztonságérzetét helyrebillenteni azzal, hogy egy kicsit kettesben maradunk.

A borgónk környéke

 

Délelőtt tettünk-vettünk, és épp biciklizni szándékoztunk, amikor a kislányom az előhozott biciklijéről kiderítette, hogy furcsa szögben beszorult a kormánya. Hosszan bajlódtam vele, hiszen a bicikli már sok kényes szituációt mentett meg, például nem tudom, hogyan gyalogoltunk volna be Firenzébe korábban nélküle, illetve az utcán zenéléseknél is pont lefoglalta addig a töpörtyűt. Minden erőmet beleadtam, feszegettem, lazítgattam a nálam lévő szerszámokkal, de aztán kifáradva konstatáltam, hogy kész, ez nem megy.  Elöntött a harag, felemeltem a kisbiciklit, ami ott és akkor mindent megtestesített számomra, amivel az elmúlt időszakban meg kellett küzdenem, és arra gondoltam, hogy elegem van! Földhöz vágom az egészet, és bemegyek összepakolni, hogy hazamenjünk Magyarországra! Utólag furcsának tűnik, hogy miért nagyítottam fel az egészet, miért pont egy ilyen aprónak tűnő momentumtól éreztem, hogy elég! Ám mégis, valahogy ekkor telt be a pohár, nyilván fáradt is voltam, és az előző napi kudarc is még dolgozhatott bennem, emiatt tört rám az elkeseredés, hogy hiába igyekeztem mindent megoldani, valahogy mégis, mintha kicsúszni látszanának a kezemből a dolgok.

Simone őseinek belülről düledező lakóhelye

Ám akkor besétált a képbe egy középkorú ember, kinyitotta tőlem három méterre az autója csomagtartóját, ami láthatólag dugig volt szerszámokkal. Tátva maradt a szám, mert egyszerre éreztem Mennyből küldött lelkesítő megoldásnak, de ugyanakkor még mindig durcás voltam, semmi kedvem nem volt újra megszólítani egy vadidegen embert. Azért megtettem, végül is az önérzetemnek már olyan mindegy volt. Szívesen segített, egy percbe sem telt neki a megfelelő szerszámmal lazítani egyet a kormányon.

Bemutatkozott, hogy Simonénak hívják, villany-, fűtés-, víz- és gázszerelő, és az ősei több évszázadig a gyönyörű, lilaakáccal felfuttatott, düledező szomszéd házban laktak, mint a Ricasoli család jobbágyai. A házban 4-5  többgenerációs család lakott együtt, gyakran 8-10 fő jutott egy szobára. A völgyön végignézve bevallotta, hogy  nehéz anélkül gyönyörködnie a tájban, hogy ne jutna eszébe az a rengeteg szenvedés, amit az ősei átéltek, miközben a környék földjein kellett robotolni, kézzel kiszedni egyenként  belőle a köveket, támfalakat építeni.

 

Klemenz és Antonella háza

Ebédre hazaérkezett a kisiskolás lányunk, tegnap megismert barátnőjével, Sofiával együtt szálltak le a sulibuszról, hogy ő is nálunk tölthesse a délutánt. Evés után nagyot hancúroztak, majd eljött Sofia anyukája, Federica is, és jóízűt beszélgettünk.

Estefelé egy ősz hajú úriember csöngetett be hozzánk, és fülsértő német akcentussal olaszul kérdezett valamit. Mivel csak néztem rá bambán, megkísérelt angolul is szót érteni velem. Kisült, hogy ő az egyik egyetemi tanár szomszédunk, Klemenz, Maria jóbarátja, és a Mariának egykor kölcsönadott salátacenrifugáját szerette volna visszakapni. Bevezettük a konyhába, hogy válassza ki. Egy ideig még a fiammal trécseltünk vele a nappalinkban, megtudtuk, hogy épp most költöztek vissza a párizsi lakásukból a feleségével, Antonellával, aki írónő. Ő maga német nyelvet tanít hol Párizsban, hol Sienában. Búcsúzáskor kedvesen invitált, hogy nézzünk át valamikor hozzájuk.

Este a lefektetés után sokáig diót törtem, és előkészítettem a másnapi sütik tésztáját.

 Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr593382462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása