Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Vacsora esőben

2011.11.07. 17:49 - Toszkána és hétköznapok

Címkék: piac méz sonka báró articsóka sétálóutca szalámi paprikás krumpli debreceni kolbász érlrlt juhsajt korai vacsora távoli rokonok Cacchiano kerti pavilon Toszkána Toscana Siena

 

 

Az autó útközbeni leállása utáni héten nehezen vettem rá magam, hogy újra felvegyem a fonalat a sütibizniszben. Sok furcsaság történt velünk azokban a napokban, hol a bejáratnál lévő lépcsőn estem el fájdalmasan, mert egyszerre főztem, és rohangáltam a sulibusz elé; hol a polcos szekrény dőlt ránk hajnalban, mert az egyik lányunk azt hitte rá, hogy a fürdőszoba ajtaja, és megrántotta; hol a torokgyógyszer utolsó tartalékai ömlöttek ki, amitől meg sírva fakadtam. Egyszer a fűrész fogaiba nyúltam véletlenül a sötét pincében, másszor meg faszedegetés közben a lendülettől legurultam egy lejtőn, kirepültem az autóútra. Arccal az aszfaltra érkeztem, a szemüvegem és a fülbevalóm elrepült az út menti bokrok irányába. A szemüveg legalább meglett. Szóval, némileg érthetően, kicsit elgyötört voltam.

Kaszáló a Via Chiantigiana mentén

 

Becsületből mindenesetre újra nekivágtam Sienának, de nem titkolom, ez alkalommal amint beértem a városba, már vágyakozva néztem a Via Chiantigiana, azaz a Chiantin végig- és egyben hazavezető út irányába. Nekivágtam parkolóhelyet keresni, de nem ment, pedig egyre nagyobb köröket tettem. Végül próba szerencse alapon behajtottam az egyik, várfaltól igen távol lévő, nem fizetős parkolóba, és pont állt ki valaki, akinek a helyére gyorsan be lehetett slisszolni. Rögtön megállt az autó mögött egy olasz rendszámú Mini, amitől inamba szállt a pesti közlekedésben szerzett bátorságom. Lehúzták az ablakot, egy középkorú házaspár ült benne, és kedvesen megkérdezték angolul, hogy ez fizetős parkoló-e? Megkönnyebbültem, hogy nem a szemfülesen szerzett parkolóhelyre fáj a foguk, és biztosítottam őket, hogy ingyenes a parkoló. Mire bezártam az autót, és hónom alá kaptam a sütikosaramat, mellettem termettek újra – nekik is gyorsan került parkolóhely -  kérvén, hogy mutassam meg nekik, hogy a városba hogyan jutnak fel. Nagyon szívesen tettem, hisz épp arra készültem menni. Mondták, hogy amerikaiak, Madisonból, Wisconsin államból jöttek. Másfél km-re volt tőlünk a szállásuk, a falu alsó részéhez, Monti di Sottohoz tartozó Borgo Argeninában, amely arról nevezetes, hogy az utolsó ingatlanok egyike volt, amit a Ricasoli család hajlandó volt eladni. Manapság egy hölgy vendégházat üzemeltet benne.

 

Sienai kút a Porta Oviléhez közel

 

 

A feleség álomnyaralása volt ez a néhány nap, az ő olasz őseinek leszármazottaival akartak találkozni, két éve félretettek minden pénzt, hogy itt lehessenek. Sienába azért jöttek szerdán, mert a szállásadónőjüktől megtudták, hogy olyankor piac van. Szóba került, hogy én mi járatban vagyok itt, majd segítettem nekik ingyen várostérképet szerezni. Amikor az egyik főcsapásnak számító sétálóutcán elbúcsúztunk, megállapodtunk, hogy ha lesz kedvük délután egy autentikus Chiantibeli házat megnézni, és enni hozzá egy kis magyar paprikás krumplit, akkor telefonálnak.

Aznap kiszállítottam minden megrendelt sütit időben, némi reklamációt is elrendeztem. Történt ugyanis, hogy Loreno egyik előző alkalommal kapott mákos tortája, amelyet természetesen a hőszabályozó nélküli sparheltban készítettem, az alján, egy szakaszon égettnek találtatott, úgyhogy adtam neki egy tökéletesre sült friss másikat helyette, hogy kártalanítsam.

 

A San Domenico erőd alaprajza

 Ezután a piac keresésére indultam, mert engem is nagyon érdekelt. Először a Campo közelében kutakodtam, de onnan elirányítottak a San Domenico közelébe. A buszpályaudvarnál már látható volt, hogy merre hömpölyögnek az emberek, és rövidesen látszottak az első árusok is. A legtöbb sátorban ruhát, vagy csecsebecséket árultak, legalább két sornyi árus kerti és szobanövényeket kínált, de jókora terület jutott az élelmiszereknek is. Volt egy mézes bácsi gesztenye- és kakukkfű-, meg eukaliptusz- és narancsvirág mézzel. Lehetett mindenféle szalámit és sonkát kapni, a pár centi átmérőjűtől a húsz centi vastagig. Láttam sokféle juhsajtot, fűszereseket, érleltet, félérlelteket, és nyersebbeket is. Csak ámultam a zöldségkínálaton - épp articsókaszezon volt -  a halak, rákok és kagylók kupacai között andalogva pedig rettenetesen sajnáltam, hogy nem elég, hogy nem tudom, mit lehetne belőlük készíteni, de gyakran még a nevüket sem. 

 

 

Halaspult

 

A piacon tekergés után a Porta Camollián át a várfalon kívülre mentem, azt gondolván, hogy mivel csak egy kapunyira van a Porta Ovile, biztos hamar odaérek. Talán jobb döntés lett volna a városfalon belül maradni, de ha kicsit kalandosan is, végül azért megtaláltam az autót.

Háromkor csengett a telefon, frissen megismert amerikai ismerőseink voltak, hogy annyira ronda idő van, ami a nagy kirándulásoktól elvette a bátorságukat, de nálunk fedett helyen lennének, mi lenne, ha átjönnének. Persze – mondtuk –, örömmel látjuk őket.

Sütijeink úgyis voltak, összedobtunk egy paprikás krumplit debreceni kolbásszal, addigra ők is pont megérkeztek. A capannában, azaz a régen állatok tartására, de újabban csak kerti pavilonként használt kőházikóban terítettünk meg.

A  rozmaringbokor mögött kicsit látszik  a kerti pavilon

 Kiderült, hogy ők a piacot nem találták meg, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy rengeteg pénzt elköltsenek. Meséltek a távoli olasz rokonokkal való találkozásról, hogy nem értették egymás nyelvét, de valahogy mégis egy hullámhosszon voltak

A korai vacsora alatt végig zuhogott az eső, de indulásra készen álltunk, hogy amint egy kicsit eláll, bejárhassuk a környéket. Persze minden csupa sár volt, de azért felmásztunk Cacchiano dombjára, és félúton megcsodáltuk az elénk táruló panorámát, a háttérben Sienával.

 

Cacchiano, a kastély belső kertje

 

Látkép Cacchianóról

Fent a kastélynál ekkor történt a Jesse miatti emlékezetes találkozásunk a báró úrral, amelyet már korábban említettem.

Mire visszatrappoltunk a sártengeren át a házhoz, már sötétedett és újra eleredt az eső, úgyhogy inkább a házban ettük meg a vendégeink által hozott csokitortát. 

 Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr373382474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása