A másnapi próba azzal kezdődött, hogy megmutatták részletesen a takarítószer-raktárat, majd Susanna felvezetett a főépület egyik első emeleti szobájába, hogy itt mostanáig a tulajék barátnője lakott, és ki kéne úgy takarítani, hogy vendégeket fogadhassanak benne.
A szálloda egyik belső udvari lépcsője San Sanoban |
Picike zegzugos lakosztály volt, igyekeztem nagyon tisztára varázsolni az ágy környékét, az ablakokat, a padlót, meg a többit, és áthúztam az ágyneműt. A fürdőszoba ablaka a magasban egy tetőre nyílt, és a galambok eléggé összepiszkolták a környékét, felmásztam a mosdópultra, hogy elérjem, és azt is jól lesikáltam. Persze ezekkel rengeteg idő elment, de gondoltam, hogy nyilván azt tesztelik, hogy mennyire tisztán dolgozom. Olyan másfél óra múlva jött Susanna és Lucia, hogy megnézzék, mire jutottam. A tisztasággal jócskán meg voltak elégedve, csak azt nem beszéltük meg előre, hogy közben ők az időt is mérik. Azt javasolták, hogy másnap csináljunk még egy próbát kifejezetten az időtényezőre koncentrálva.
Némi egyeztetés után hazasiettem, mert a kislányom jött a korai sulibusszal, és az volt a tervünk, hogy az előző este elkészített sütiket még délután együtt kiszállítjuk Sienába, és elintézünk néhány más dolgot is ott.
Siena, a San Domenicótól fényképezve |
A kávézóban kedvesen fogadták a lányomat, és átvették a megbeszélt sütiket. Lorenonak San Sano a szülőhelye, így nagyon drukkolt, amikor elmeséltem neki, hogy nem kizárt, hogy ott fogok dolgozni. Abban egyeztünk meg, hogy a későbbieket telefonon egyeztetjük, mi pedig elrobogtunk adószámot csináltatni, mert arra szükség lehetett a szállodai munkához.
Az adószám ügyintézése gördülékeny volt, ki kellett egy űrlapot tölteni, majd odahívtak egy ablakhoz, kérdezgettek, hogy biztosan nem akarom-e összekötni az adókártyát a TB-kártyával, és miután mondtam, hogy kösz, most még nem, így kaptam egy igazolást az adószámomról. A kártyát később küldték ki postán, de maga a szám ismerete már elég volt ahhoz, hogy használhassam.
Oszopok a Campón, Sienában |
Ezután mentünk el első alkalommal az Olaszországba érkezésünk óta rendesen bevásárolni egy Siena külső gyűrűjén lévő Penny Marketbe. Na persze elég szűken engedhettük el magunkat, de legalább vettünk krumplit meg WC-papírt, és kihasználtuk az alkalmat, hogy jobban feltérképezzük az árakat. Le is esett az állam, mert bár mi Magyarországról hoztunk több száz tojást, rengeteg lisztet, meg napraforgó olajat, de valójában ezek mindkét helyen ugyanannyiba kerülnek.