Új környezetben, külföldön lakni nem mindig olyan egyszerű, mint az Magyarországról látszott számunkra. Nagyon erősen optimista vagyok, de azt nem állítom, hogy ne szoronganék valahol belül amikor újabb és újabb váratlanul megoldandó feladatok merülnek fel, és esetleg a férjem épp még Pesten van, nem annyira tud segíteni.
Az egyik beiratkozós menet után a lakásba visszaérve szembesültünk vele, hogy a mosógép nem indul el. Nem volt túl jó érzés, de mivel amúgy is jött a tulaj némi maradék papírügyet intézni, hát mondtuk neki. Jó fej volt, mondta, hogy nemrég vette ezt a mosógépet, úgyhogy garanciális, ne izguljunk. Addig is összeismertetett a szomszédban lakó középkorú fickóval, Dannyvel, hogyha nagy gondunk lenne még valamivel, akkor ő majd segít.
Más szomszéddal, Carlóval és Martinával, a másik oldalunkon lakó fiatal párral is megismerkedtünk már, mert a beköltözéskor épp a lakásukat újították fel a szüleik segítségével elég nagy csinnadrattával, amiért állandóan bocsánatot kértek. Persze egyáltalán nem zavartak minket, sőt az egyik esetben, mikor már épp a kétségbeesésbe zuhantam volna, mert elment az áram, és a lakásban lévő villanyórán nem látszott semmi, megkérdeztem Carlo apukáját, mivel épp a lépcsőnk mellett tartózkodott, hogy esetleg nincs-e valami ötlete, hogy ilyenkor mit kéne csinálnom – és volt neki. Miután ellenőrizte a lakásban lévő kapcsolókat ő is és megkért, hogy mindent kapcsoljunk ki, levezetett a domboldalban lévő villanyórákhoz, és megállapította, hogy ott csapta le a mosogatógép és a sütő együttes használata az órát és szép nyugodtan visszakapcsolta. Eléggé fellélegeztem, mert előtte borzasztóan pánikoltam, hogy előző nap a mosógép, aznap meg ez, nem volt valami jó érzés így indítani. Hálánk jeléül vittünk a szomszédoknak a sütiből, aminek a sütése lecsapta az áramot.
A mosógépszerelő két napon belül érkezett, pont akkor, amikor az egyik lányunk bezárta magát véletlenül a fürdőszobába. Az időzítés filmbe illő volt, tekintve, hogy nem csak a lányomért aggódtam, hanem a mosógép is vele együtt az ajtó másik oldalán volt. Szerencsére az ijedtség nem tartott túl sokáig, mert épp mire a szerelő felért a lépcsőnkön, pont sikerült elmagyarázni a lányomnak, hogyan fordítsa el a tolóajtó zárszerkezetét.
Küzdöttünk a hideggel is, többnyire a forró zuhany alatt melegítettük föl magunkat. A tulaj fájához nem nyúltunk, mert az 50 euróba került volna, de Danny, a szomszéd javaslatára a tulaj által a kerti munkák során zsákokba összegyűjtött fanyesedéket elégettük a kandallóban, némi hőt az is adott és legalább nem kellett Dannynek elcipelnie a zsákokat a gyűjtőhelyre.
A Pestről hozott ósdi számítógép beüzemelése nem ment teljesen simán, néha a gyerekek lefektetése után órákat küzdöttem vele, még jó, hogy a húgom és a férje informatikusok, néhányszor átmentünk hozzájuk segítséget kérni ez ügyben is, meg csak úgy együtt lenni is. Már ettől is jobb kedvem lett, és ráadásként, hogy még jobb kedvem legyen, az egyik colle val d'elsai menetből hazafelé lelkem erősítéseként vettem magamnak egy cserép bazsalikomot, amikor bebarangoltuk a helyi piacot.
A húsvét előtti szombaton meghívtak bennünket Annalisáék. Elég jó idő volt ahhoz, hogy a kertben együnk, és mivel jó nagy társaság gyűlt össze, mindenféle csapatjátékokat játszottunk.
Addigra az elgyötörtségem már messze szállt.
