Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Újabb pártfogó, fellélegzünk

2012.04.18. 08:45 - Toszkána és hétköznapok

Másnap délelőtt (újabb 54 km autókázás, de sebaj, hátha végre lesz eredmény) a megbeszélt időben már ott toporogtunk az igazgatónő ajtaja előtt. Rögtön mondja, hogy az akkor 12 és fél éves lányunkat fel tudja venni a Radicondoliban lévő felső tagozat (scuola media) osztályába, másnap reggel várják szeretettel, csak még menjünk be a titkárságra, hátha ki kell valamivel még a múltkor már benyújtott iratokat egészíteni. Ezzel az ő tanulmányi tehát megoldódtak.

A 15 éves fiunknak viszont – folytatta az igazgatónő – muszáj lesz egy középiskolát (superiore) keresnünk, mert az olasz törvények szerint kor alapján kell a gyerekeket osztályba sorolni, így ő a legnagyobb jóindulattal sem veheti fel, még vendéghallgatónak se. Rögtön össze is írt nekünk négy-öt középiskolát, mindegyiknek elmondta az erősségeit, és gondosan feljegyezte az igazgatók neveit, hogy kit kell keresnünk, és hogy hivatkozzunk náluk nyugodtan majd őrá.

Búcsúzóul egy csomó kiadványt ajándékozott nekünk, iskolaújságokat és a diákok művészeti versenyeket nyert műveinek katalógusát, meg egyebeket, és kedvesen megrótt, hogy neki miért nem mondtam, hogy újságíró vagyok. Fellélegezve léptünk ki a parkolóba, mert egy újabb lépéssel előrébb voltunk.

A főtér, a Piazza Arnolfo közelében parkoltunk le, hogy átgondoljuk, mi legyen most. A legértelmesebb megoldásnak az tűnt, hogy megnézzük a buszmenetrendeket, és majd azután döntünk a Radicondoliból egyáltalán elérhető lehetőségek közül. A bérletirodában a hölgy nagyon készséges volt, és természetesen ő azt is tudta, hogy melyik iskola előtt milyen busz közlekedik. Végül is úgy tűnt, hogy a buszokat kifejezetten a szabad iskolaválasztáshoz szabták, úgyhogy végül arra vettük az irány, amelyik addig is a legszimpatikusabb volt, azaz a Liceo Alessandro Volta felé.

A portásnak mondtuk, hogy Signora Pirrivel szeretnénk beszélni, és rögtön mosolyogva az igazgató irodája felé tessékelt bennünket. Hamar bebocsátást nyertünk, az igazgatónő nyájasan fogadott, különösen, hogy a felső tagozat igazgatónője küldött minket. Kicsit gondterheltebbé vált az arca, amikor kiderült, hogy mi nem következő szeptembertől, hanem most rögtön szeretnénk ide járni. Mindenesetre erősen gondolkozott, vizsgálgatta az iratainkat, majd felhívott egy-két embert, hogy megtudakolja, hogy például egy bizonyos kulturális csereprogram kereteibe nem tudná-e vendéghallgatóként bepasszírozni a fiunkat. Végül is nem tűnt úgy, behívta az egyik titkárnőjét, akivel együtt felhívták a tavalyi, gaiolei iskolát, hogy ők hogyan is intézték ezt.

Egyelőre nem volt benne biztos benne, hogy milyen módon tudna segíteni, úgyhogy megkért, hogy hitelesíttessük mindenesetre a fiam bizonyítványának fordítását a sienai bíróságon, addig pedig ő is kifundálja, hogy mit tehet.

 

 

Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr424455047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása