Többen kérdeztétek, hogy mivel kereskedtünk a grevei fesztiválon, így először is elmesélem, hogyan ismerkedtem meg az iparművészekkel, akiknek a csodálatos műveit forgalmazni kezdtük.
Gabival egy olyan pesti kézműves fesztiválon ismerkedtem meg, ahol majdnem minden kereskedő haldoklott. Nem volt egy könnyű helyzet, mert egy olyan ismert színész srác rendezte, akinek nagyon kevés rendezvényszervezői tapasztalata volt, és bár azelőtt a Siklósi Fesztiválon sikerre vitt addigra egy általa szervezett kézműves megmozdulást, de ezt a pesti belvárosi dolgot nagyon kezdetlegesen sikerült összehoznia. Semmi sem volt kész a megbeszélt időben, ott toporogtunk órákig, ami alatt viszont alkalmunk volt többekkel beszélgetni, ismerkedni, köztük a rajzolt virágmotívumokkal díszített fúziós üvegékszereket készítő Gabival is.
Később is tartottuk a kapcsolatot, majd amikor már közeledett a Toszkánába indulás ideje, meghívott a műhelyébe, hogy együtt válogassunk a dolgaiból, hogy mit vigyek magammal.
Amikor a gyűrűkről kérdezgettem, egy kedves ismerősét, Juditot ajánlotta.
Judit műhelyébe az indulás előtti napon tudtam elmenni, és eléggé leesett az állam a művei láttán.
Hamar napvilágra jött, hogy ő egyben pszichológus is, és a munkája két oldala kiegészíti egymást: amikor belefárad az emberek gondjaiba, akkor az üvegműhelyében regenerálódik, és fordítva.
Valójában azért mentem, hogy magammal vigyek tőle 100 darab gyűrűt, de teljesen belefeledkeztem a Judittal való beszélgetésbe.
Az elején mesélt arról hogyan alakult 20-25 évvel ezelőtt az élete úgy, hogy e két pályát párhuzamosan vigye. A szülei kerámiával foglalkoztak, így az az anyag szinte a vérében volt, majd az első férje tanította meg az üvegművészet kezdeti lépéseire, ehhez rengeteg saját fejlesztés adódott hozzá az elmúlt húsz évben, olyannyira, hogy bizonyos egyedi formáit még Muranóban sem tudták lemásolni – pedig beismerték, hogy megpróbálták. Ugyanis Judit ma már oda is szállítja a csodálatos tekert, csomó és spirál alakú fülbevalóit, láncait, gyűrűit, emiatt könnyen előfordulhat, hogy turistaként ott járva az ő, azaz egy magyar kézműves termékét adják el nekünk eredeti olasz áruként - és az alapanyag valójában az is: eredeti muránói üveg.
A pszichológiai kutatásai is érdekesek voltak, mert ügyesen egyensúlyozott azon az ösvényen, ami a misztifikálást és a lélek nélküli megközelítést elválasztja. Csak olyankor volt nehéz, amikor túl precízen látta meg a hozzá fordulók életében, hogy mi a valódi problémájuk. Akik csak azért fordultak hozzá, hogy most egy pszichológussal is kimondassák a tévképzeteiket, azok csalódottan távozhattak tőle, mert erre nem volt hajlandó.
Velem is elég szókimondó volt, de kicsit sem bántó, viszont a köztünk lévő egyenesség átsegített bennünket több olyan kérdéses témán, ami az együttműködés első hónapjaiban óhatatlanul előkerült. Végül nem csak 100 gyűrűvel távoztunk tőle, mert hamar bemérte, hogy nem fogok lelépni a bizományba adott árujával fizetés nélkül.
Az ő műveiknek volt Greve in Chiantiban akkora – egyelőre leginkább szakmai - sikere, hogy az ötvös és más kézműves szomszédaim gratulációkat küldtek az alkotóknak.
