Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Vendégségben Hollyéknál

2012.05.07. 09:06 - Toszkána és hétköznapok

Az egyik szombaton meghívtak bennünket Hollyék, az ír-olasz házaspár Gaiole in Chiantiból, róluk még az első év vége felé ejtettem szót.
Mivel itt szombaton is van a felsősöknek iskola, ezért a nagylányunkat megvártuk, ebédeltünk, és indultunk is.

Ambivalens érzés volt végigmenni az egy évvel korábbról emlékezetes helyszíneken. Egyrészt még annyira kora tavasz volt, hogy nem voltak levelek a szőlőn meg a fákon, meg eszembe jutottak a reggeli munkába indulások, amikor próbáltam úrrá lenni a néhány hétig tartó, de mégis gyötrő magányosságomon. Na, meg a milánói és a római vásár között a szintén magányos, szörnyű téli látogatás emléke – amikor szembesítettem magamat azzal, hogy hiába is vágyakozom gyakran ide, de belülről mélyen pontosan érzem, hogy nem ide tartozom – nehezen volt kiheverhető.


Hollyék a Gaiole fölötti dombok rejtekében, Briccianóban laknak, ami egy kicsike borgó Barbischio vára után. Nagyon örültünk egymásnak, a gyerekek szokás szerint föl-alá nyargalásztak az ő lányaikkal, mi pedig beszélgettünk. A férj, Luca is épp akkor ért haza, kérdezgetett Magyarországról, meg Radicondoliról. Beszélgettünk a munkájáról is, kőművesként dolgozott, mondta, hogy fáradságos, de megélnek belőle. Ő építette át a saját házukat, meg a szomszédban lévőt is, ahol korábban laktak, de a régi lakásukat pár éve kiadják turistáknak. Mialatt Luca ledőlt pihenni, Holly megmutatta a vendégházukat, mivel legutóbbi ittjártunkkor vendégek voltak benne, de most még téli álom után ébredezett. Sajnos nem volt ott a férjem, hogy szép képeket készítsen a házról, meg a környékről, és ezt az azóta eltelt két évben sem sikerült összehozni pedig nagyon jópofa építészeti megoldások voltak. Holly kedvence az üvegezett, szinte a völgy fölött lebegő terasz volt, amit annyira megszeretett, hogy fájt a szíve otthagyni a vendégeknek az átköltözéskor. Megmutatta a régebben csűrként funkcionáló műtermét is, miközben kérdezgettem, hogy hogyan szokott dolgozni: inkább olyankor, amikor inspirált állapotban van, és akkor elvonul oda, amikor csak lehet vagy elindítja a családot, majd mint más a munkahelyére, ő a műtermébe jön? Azt válaszolta, hogy ez utóbbi módszer vált be neki, megrajzolja a kép vázlatát, majd festeget a rendelkezésére álló időben, utána meg megy szépen ebédet főzni a családnak, hogy mire hazajönnek a lányok, meg a férje, minden készen álljon.

Kép forrása: www.hollymelia.com

Megmutatta az olajfaültetvényüket is, amihez magával hozott egy olajbogyó szedéséhez használt szütyőt, mint mondta azért, mert a salátához akart még ezt-azt szedni az olajfák alatt vadon növő növények közül. Végül is gyermekláncfű- és édeskömény leveleket szedett, és megmutatta nekem is, hogy mennyire kell zsengének lennie ahhoz, hogy finom legyen. Persze – tette hozzá – leginkább kiegészítésként teszi a hagyományosabb hozzávalókból is álló salátához. Az olajfák közti séta közben kicsit átrágtuk a kulturális különbségek témáját is, mivel Holly szerint az olaszok egészséges szinten őszinték, mert ha egy írtől megkérdezik, hogy érzi magát, tuti biztosan minden körülmények között rávágja: „szuperul, köszönöm”, egy olasz viszont azt is képes mondani, hogy „jól, köszönöm, bár ma kicsit fáj a fejem”. Meséltem neki, hogy az olasz módszert nekünk is tanulnunk kell, csak másik irányból közelítve, mert mi meg olyan kultúrából jövünk, ahol ilyen kérdésre panaszkodni illendő.


A kíváncsisággal kapcsolatban is elmélkedtünk, mert elmeséltem neki, hogy előző évben milyen gondjaim voltak, amikor valaki úgy érezte, hogy a kérdéseim túlmennek egy határon, miközben én Magyarországon úgy szocializálódtam, hogy a másik dolgai felé való érdeklődés a kedveskedés egyik eszköze. Neki is hasonló tapasztalatai voltak, időnként a férje ébresztette rá, amikor egy-egy vacsora közben megfagyott a levegő, hogy valami olyat kérdezett, amit itt nem illik. Ma már ezt megtanulta, de a közel húsz év alatt összesen csak egy olyan házaspár barátjuk van, akiknek a társaságában mind a ketten teljesen el tudják engedni magukat. Félreértés ne essék, Holly hangsúlyozta, hogy kedves, barátságos a többi olasz hölgy vele, csak hát mégsem tartozik abba a társaságba, akikkel együtt nőttek fel, és szoros barátságot ápolnak.

 

Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr64492333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása