Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Könyvtár Colle Val d'Elsában

2012.07.19. 21:57 - Toszkána és hétköznapok

Nagyon szeretünk olvasni, régi szenvedély ez, és megfertőztük vele a gyerekeinket is. Valószínűleg számított, hogy csecsemőkoruktól a legkülönbözőbb könyvtárakba hurcoltam mindig magammal őket (ahogy annak idején anyukám is minket), ők is bogarásztak, élvezték, na meg persze láttak bennünket, felnőtteket nap mint nap könyvvel a kezünkben.

 

Vágytam rá, hogy megtapasztaljam, milyen lenne egy regényt valami más, az anyanyelvemtől különböző nyelven elolvasni.

Lomb Katótól, a 15-20 nyelvet használó kiváló szinkrontolmácstól tudtam, hogy neki hatékony nyelvtanulási módszere volt könyveket szótárazva olvasni, a nyelvtant is többnyire így szívta magába. A fiam esete is sarkallt, aki a vadnyugati témákról szóló olvasmányait szorgalmasan kiszótárazta (mint arról korábban írtam, nem kiírta, csak kikereste).

Előző évben volt egy-két újság, amiket kiguberáltam valahonnan, vagy a Maria házában parkoló cuccok között találtam, és nagy becsben tartva őket bogarásztam végig a tartalmukat, és még ha nem is értettem mindent, de azért a lényeg összeállt bennem. Előző évben Maria házában rengeteg könyv is volt, akkor megpróbálkoztam az olvasásukkal, de három hónap alatt mindössze 27 oldalt haladtam, pedig igyekeztem nem túl bonyolult könyvet választani.

Az olvasáshoz az elején sokat használtam a szótárt, de úgy nagyon lassan haladtam, úgyhogy megpróbáltam szótár nélkül haladni, és az sokkal hatékonyabb volt.

 

Mivel a második évben a fiam hamar felfedezte a colle val d'elsai könyvtárat, eljött egy délelőtt az idő, hogy én is kipróbáljam.

Amikor a collei könyvtárba beiratkoztam, kérték, hogy mutassam be az irataimat, a lakóhelyemet igazoló bérleti szerződést, beiratkozási díj viszont nem volt. Felszabadultan vetettem bele magamat a könyvek tengerébe. Igyekeztem megkeresni a Maria házában elkezdett könyvet, és meg is találtam az olasz szerzők között a polcon. Asztalokon voltak kikészítve a frissen visszahozott művek, így azok közül is mazsoláztam. Igyekeztem könnyedebb dolgokkal próbálkozni.

Annak ellenére, hogy az volt az alapelvem, hogy olasz szerzőket szeretnék olvasni, de a Maria házában elkezdett könyv nyomasztó légköre nem sarkallt előrehaladásra. Végül is az első könyv, amit úgy egy hét alatt végig is olvastam Anna Gavalda egyik regénye volt. Távolról sem kerestem ki az összes ismeretlen szót, csak a kulcsszavakat, ha nem sikerült ráéreznem a fordulatok jelentésére. Nagyon élveztem, hogy nemsokára sikerült Oriana Fallacci egyik könyvét is elolvasnom.

Néhány hét múlva a gyerekeket is elvittem egy délután beíratni, ők először Stilton könyvekre vetették rá magukat, majd alsósoknak íródott kisregényekkel folytatták. Amikor együtt voltunk, az eligazodásban segített nekünk egy értelmi sérült hölgy, aki egy külön asztalnál ült szemben a könyvtárosokkal. Őt kérték meg a könyvtárosok bizonyos egyszerűbb feladatokra, mint például, hogy mutassa meg a gyerekeknek a gyerekkönyvtári részleget, a mosdót, vagy nála kellett az internetezéshez való űrlapot kitölteni. Teljesen hétköznapi módon vonták be amibe csak lehetett.

 

Később, nyár közepén megnövekedett önbizalommal újságot akarván olvasni San Vincenzóban az újságárustól kértem segítséget, hogy ajánljon nekem lapokat, könnyebbeket is, meg vaskosabb témákról szólóakat is, de kifejezetten olyat, amiben van valami olasz specialitás, szóval lehetőleg nem valamelyik nemzetközi lap olaszra fordított változatára gondoltam. Ajánlott is, például a l'Espressót, ami talán a mi HVG-nkhez hasonlít, illetve nőcisebbnek ugyanakkor tartalmasabbnak a Confidenze nevűt. Ez utóbbi hétköznapi emberekről szóló felemelő, bosszantó, romantikus illetve szomorú történeteket tartalmazott, akikkel egy újságíró leült, és a beszélgetés alapján igényesen megírta a sztorit. A Confidenzét pár héten át megvettem, és ezektől a történetektől rengeteget fejlődött a szókincsem. Az olvasási technikám továbbra is az maradt, hogy megpróbáltam a mondatok értelmét a már meglévő szókincsem alapján megérteni, és csak azt kerestem ki, ami lényeges

A napilapolvasás valódi élvezete csak egy újabb év múlva jött el, addigra az érzelmes történeteket már megelégeltem.


Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr224667060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása