Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Szomszéd Danny és a lánya, Sharon

2012.07.23. 19:09 - Toszkána és hétköznapok

A szomszédban, egész pontosan az alattunk lévő lakásban lakó középkorú fickóval, Dannyvel, még a Budapestről való megérkezésünk estéjén összeismertetett Daniela, a tulajdonosnő. Közvetlen fazonnak tűnt, bár a nevemet még olaszra fordított változatban (Rossella) sem bírta megjegyezni, így mindig „szinyórának” hívott.

Tavasszal, amikor nagyon fáztunk, és már minden, a házban található égető, feláldozható dolgot a tűzbe dobtunk, az ő ötlete alapján égettük el a kandallóban a tulaj által a kerti munkák során zsákokba összegyűjtött fanyesedéket is, amely egész sok hőt adott és legalább nem kellett Dannynek elcipelnie a kerti hulladékokkal teli zsákokat a gyűjtőhelyre.

Volt egy tinédzser lánya, Sharon, akivel ketten lakták az alattunk lévő lakást. Az elején sokat mentegetőztem az általunk keltett zaj miatt, de Danny erre azzal reagált, hogy ne izgassam magamat, mert legalább valami életjelet hall, arról panaszkodott ugyanis, hogy mennyire kibírhatatlanul szomorú, csöndes, magányos volt a tél, és ahhoz képest a mi életteli nyüzsgésünk felüdülés. A kertünk határos volt az övékével, így néhányszor szóba elegyedtünk, elmesélte, hogy néhány hónapja nincs munkája. Kérdezgetett, hogy hogyan fogadták a helyiek a gyerekeinket, mert az ő lánya sokat küszködött azzal, hogy kiközösítették, emiatt kénytelen volt Firenzébe, az elvált feleségéhez küldeni egy évre, de ott meg nem tanult az iskolában, és nem nagyon jött ki az anyukájával, úgyhogy pár hete újra vele volt.

A gyerekeink össze is barátkoztak Sharonnal, aki a legnagyobb gyerekünkkel, a fiunkkal egyidős, és áthívták társasozni a kerti asztalunkhoz. Néhány hétig tartó hancúrozás vette kezdetét, melynek során hol nálunk, hol náluk folyt a társasozás, rengeteget bujócskáztak, csúszkáltak a sárban a hegyoldalon, illetve egy alkalommal együttes erővel megpróbáltak kosárlabda palánkká alakítani egy dobozt, és az emeleti fürdőszobánk ablakába szerelni, amelybe Sharonék kertjéből kellett beletalálni.

Sharon néha leült a legnagyobb lányunkkal, és kérdezgette az osztálytársairól, akik egy évvel korábban Sharon iskolatársai is voltak. Érdekes volt az, amiket mondott róluk, hogy undokok, kényeskednek, játsszák az eszüket, meg ilyenek. A lányom akkor nagyon furcsállta ezt, mert vele ugyanezek az emberek igyekeztek nagyon kedvesen viselkedni. Az első hetekben például fűzték, hogy menjen velük délutánonként négytől sétálni. Radicondoli08 külső út 500.JPGÍgy aztán egy délután felmentünk együtt a falu óvárosába, és ott találkozott az egyik lánnyal. Amikor kérdeztem, hogy mit fognak csinálni, a válasz ennyi volt: hát sétálni. Kicsit furcsálltam, de nem akartam semmi jónak az elrontója lenni. Azóta már megértettem, hogy Olaszországban délután aki csak teheti, elmegy sétálni, így a sok sétáló ember között az ember nagy valószínűséggel összefut az ismerőseivel, de akkor még a pesti agyféltelkemmel bírtam csak gondolkodni erről, és nehezen bírtam elfogadni, hogy az én lányom céltalanul lődörögjön az utcán.

Az osztálytársak, amikor megtudták, hogy ott lakunk, mint Sharonék, kígyót-békát mondtak Sharonról.

A közös hancúrozás néhány hét után véget ért, mert Danny néhány hét után dolgozni kezdett az egyik helyi pizzériában, ahová a lányát is magával vitte segíteni, iskolába abban az évben úgysem nagyon járt már. Sharon, így belépve a „nagyok” világába már inkább fiúkat szédített, nem találta többé túlzottan szórakoztatónak az olyasmi dolgokat, mint a bujócskázás, éppen csak köszönt nekünk, és ment tovább.

Dannyékről talán még fogok szót ejteni, mert a következő iskolaévben Sharon tényleg beiratkozott újra a radicondolibeli iskolába, másfél év múlva pedig Dannynek a fűtési szezon kezdetén akkora tüzet sikerült gyújtania, hogy a mi lakásunk is lángra kapott.

Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr524673502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása