Néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem Ugót, az egyetemi tanár szomszédunkat, akinek a szülinapjára megtelt a környék emberekkel. Minket is hívtak, de egyrészt pont hazaestünk fáradtan valahonnan, másrészt félénkségből sem mertem elmenni. Úgy éreztem, hogy végképp nem…