Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Karin, a jótét lélek, és Ugo, a CEU-n közgázt tanító szomszéd

2011.11.24. 08:13 - Toszkána és hétköznapok

Címkék: olasz közgazdaságtan torony önkéntes segítő egyetemi tanár olasz nyelv ceu szülinapi buli korai lefekvés vegyes házasság Toszkána Toscana Siena

 Néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem Ugót, az egyetemi tanár szomszédunkat, akinek a szülinapjára megtelt a környék emberekkel. Minket is hívtak, de egyrészt pont hazaestünk fáradtan valahonnan, másrészt félénkségből sem mertem elmenni. Úgy éreztem, hogy végképp nem tudnék felszabadultan viselkedni a rengeteg egyetemi tanár közt, és órákon át könnyedén beszélgetni velük, hiszen örültem, ha az életszükségletre való dolgokról értelmesen tudtam eszmét cserélni. Hamar rájöttem, hogy ez butuska hozzáállás volt részemről. Különösen, amikor a felesége másnap átjött hozzánk mondván, hogy számítottak ránk, kár, hogy nem jöttünk, és mivel tudja, milyen négy gyereket etetni, tessék, legalább ma este pihenhetek, nem kell főznöm, ő meg mit kezdjen ekkora rakás megmaradt kajával, és kezembe nyomott egy óriási tepsi lasagnét.

A településünkön a sienai egyetem közelsége miatt a 20-25 lakható házhoz képest az egy főre eső egyetemi tanárok száma igen magas volt. Ott volt a már korábban említett Akeel, aki arabot, Alessandra antropológiát, Klemenz közgazdaságtant,  Antonella irodalmat tanított, valamint Giulia, egy milánói hölgy, aki csak szolgálati lakásként használta házikóját. Számunkra Ugo azért is emelkedett ki ebből, mert ő minden ősszel Budapesten, a CEU-n is tanított közgazdaságtant, és folyamatosan figyelte a magyar eseményeket. Feleségével és négy lányukkal a borgó egyetlen tornyocskáját birtokolták, és ez nem csak üres szó, ők azon kevesek közé tartoztak, akik nem bérlők voltak, hanem tulajdonosok.

Ugoék háza

 

Feleségével, a német Karinnal nagyon hamar megkedveltük egymást. Amikor megérkeztünk, ő még pár hétig külföldön volt, de a híre megelőzte. Orvosként dolgozott Montevarchiban, a dombocskánktól mintegy 30 km-re. Négy gyermekük közül a két idősebb többnyire nem lakott otthon, mert távoli egyetemekre jártak, a két kisebb 17 és 19 éves, gyönyörű, értelmes arcú lányok. Nagyon szabad gondolkozásúnak is tűntek: az egyikük zokniban rohangászott a házak közt, amikor átugrott a barátnőjéhez, a fiatalabbik pedig – néha viccelődtünk, hogy talán angyali külsejét ellensúlyozandó – egy piercingekkel borított fiúval járt együtt.

Az egész család nagyon befogadóan viselkedett velünk, meghívtak a gyerekeik is minden bulijukra bennünket, ilyenkor minden vendég hozott valami harapni- vagy innivalót, és a mi házunkból vezettünk ki áramot a hajnalig tartó partihoz a kerti pavilonba. Az egyik ilyenen a falu kemencéjében sütötték a pizzát, ami óriási élmény volt mindannyiunknak.

Karinnak az volt az egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy másokon segített. Időnként ezt Afrikában csinálta: januártól áprilisig Tanzániába költözött, és egy kórházban dolgozott. Azt mondta, hogy semmi különös, egy mikroszkóp fölé hajol egész nap pontosan úgy, mint a hétköznapokon Montevarchiban, csak éppen ilyenkor egy másik kórházban.

Egy másik német hölgy, Stefi – róla később bővebben mesélek – is mesélt történeteket Karinról, hogy hogyan segített neki a nehéz időszakaiban, amikor egészségügyi problémák miatt befelé forduló életet kezdett élni, akkor Karin szinte minden nap felemelte a telefont, vagy magával hurcolászta társaságba, nehogy Stefi elveszítse az életkedvét.

 Karin mesélt arról, hogy milyen volt németként Olaszországban felnevelni a gyerekeit, de az is érdekes volt, amikor az olaszok meséltek, hogy mi volt furcsa nekik Karin gyereknevelési szokásaiban. Az egyikük a korai lefekvést emlegette, hogy Karin és Ugo gyerekei este nyolckor télen-nyáron ágyban voltak, míg az olasz gyerekek, különösen nyáron, kint hancúrozhattak 11-ig.

Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr363407757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Catella 2011.11.24. 13:23:43

Egy ilyen torony hogy néz ki belülről? Egy szint - egy szoba? Vagy falakkal tagolják?

Toszkána és hétköznapok · http://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/ 2011.11.24. 17:22:38

Falakkal tagolják, szintenként több helyiség is van benne.