Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Látogatóban Matthew Spender és Maro Gorky házában

2012.01.22. 23:12 - Toszkána és hétköznapok

Címkék: könyv olasz szabadság angol szobrász író páva festő csempe kerámia kozmopolita Toszkána Toscana Siena Maro Gorky Arshile Gorky Matthew Spender Within Tuscany San Sano Matteo Frances Mayes Napsütötte Toszkána absztrakt expresszionizmus pávák Chianti szőlők

Vágytam érdekes emberi találkozásokra, így amikor a polgármester vacsoráján kiderült, hogy szoktam írni, akkor Simone, a villany- és vízszerelő felvetette, hogy mi lenne, ha összehoznának egy, a környéken lakó igazi angol íróval. Persze lelkesedtem, bár magamban kétségbe vontam, hogy egy ekkora kaliberű angol író, miért lesz majd rám, a kis nudlira kíváncsi, de sebaj.
Annyit tudtam, hogy Matthew Spender szobrász és író, és hogy 15-20 évvel ezelőtt az egyik könyvét angolul a toszkánai életükről, az építkezésükről, emberi találkozásaikról írta, címe Within Tuscany, és hogy az ismerőseink közül néhányan szerepeltek benne, amire nagyon büszkék.

forrás: intoscana.it

Matthew – vagy ahogy nekem bemutatkozott: Matteo - Spender és Maro Gorky háza a San Sanoba vezető út egyik leágazásának rejtekében bújik meg. Korábban, a találkozó összehozóját kérdeztem, hogy ki kéne-e öltöznöm, de a válasz az volt, hogy ne izguljak, ők művész emberek, és nem adnak különösebben az ilyen formaságokra.  Amikor megérkezésemkor  Matteo beinvitált, még nagyon zavarban voltam, de elképesztő természetességgel a konyhába vezetett, ahol a feleségét is bemutatta. Pár mondat után kiderült, hogy beszélek az anyanyelvükön, de az angollal szépen beégtem, mert az agyamban a csatorna addigra teljesen olaszra állt rá, és egyszerű szavak is olaszul tolultak a számra, úgyhogy felajánlották, hogy váltsunk nyelvet, nekik egyformán jó mind a kettő.
A kávé főzése közben kérdezgettek, hogy mit csinálunk Toszkánában, én pedig őket az ő életükről, és a munkájukról.

 Közel 40 éve költöztek ide, itt nevelték föl a gyerekeiket. Kérdeztem Matteot, hogy olasznak, vagy angolnak érzi-e magát ennyi idő után, a válasza az volt, hogy mindkettőnek, de leginkább egyiknek sem, jobban tetszik neki ha kozmopolitának nevezheti magát.

Szóba jött Matteo könyve, amit nem olvastam, ezért mesélt róla, hogy a kilencvenes évek elején írta olyasmikről, mint Frances Mayes a sajátját, csak nem futott be vele akkora pályát, olaszra is csak nem sokkal találkozásunk előtt fordították le. A Napsütötte Toszkána című könyvről nem volt jó véleménnyel, nem tartotta eléggé igényesnek, szerinte tele van banális dolgokkal, mint például a receptek. Kifogásolta még, hogy az írónő könyveiben túl sok a konkrét termék (pl. bor), illetve bolt, vagy mesterember ajánló, túl üzletszerűnek találta a munkásságát. Kritikáiban nem teljesen tudtam vele azonosulni, de – és ezt elmondtam neki is – ebben szerepe volt annak, hogy F. M. sorozatának első könyvét Pesten építkezés közepén egy szürke, hideg időszakban olvastam, és akkor nagyon üdítően hatott, sőt, a belőle áradó feeling valósággal megédesítette a nyomott januárt. Aztán odaadtam a környezetemben több embernek, a nők áradoztak a hangulatról, a férfiak meg fanyalogtak, hogy nem történik benne semmi.

A kávé után a férfi elment dolgozni a szobájába, mert épp egy újabb könyvön dolgozott a felesége apjáról, Arshile Gorkyról, aki híres absztrakt expresszionista festő volt.
Maro, a felesége körbevezetett a házban, megmutatta a mindenhol jelenlévő szobraikat, képeiket, illetve az étkezőben lévő sokszemélyes asztalt, melyet Maro világoskék, fukszia, sárga, narancs, piros és zöld mintásra festett.
Mutatott a képeket a gyerekeikről - akik közül az egyik otthon született - , és mesélt arról, hogy milyen volt ebben a közegben, meglehetősen elszigetelten nevelni fel őket, egyszerre volt egy szabad vidéki paradicsom, de ha sportra, vagy zenére akarták taníttatni őket, akkor Siénába kellett menni.

Az emeleti részen is körbevezetett, és amikor kiléptem az erkélyre, pávák ugrottak fel a korlátra. A korláton túl a Chianti szőlők felső ágait súrolta a tekintetünk, Maroval összenéztünk, hogy ebből a szögből szeretjük a legjobban látni a sorokat, ahogy selymesen és rendezetten hullámoznak.
A toronyszoba létrájára egyedül küldött fel, hogy nézzek körül, fent találtam Matteot, egy íróasztal mögött. Kikukucskáltam a a toronyszoba ablakából, majd Matteo felhívta a figyelmemet a dolgozószoba beépített szekrényeinek olajfa ajtajára.
forrás: intoscana.it
Miután lemásztam, Maro még levezetett az alagsorbeli műtermébe, amelynek fala a mindenféle színben pompázó saját készítésű kerámiacsempéivel volt kirakva. Minden egyes darab egy külön műalkotás volt, leesett az állam a színorgiától.

4.jpgSNB14404b_3.jpg

Megbizsergetett az a szabadság, ami Maro Gorky művésznő személyiségéből áradt, és az, hogy 60 év fölötti kora ellenére belülről sok tekintetben kislányos maradt.

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr693626896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.