Az üvegékszerek árusításával kapcsolatos próbálkozásokat nem adtam fel, következő szombatra Strada in Chiantiba készültem. Kicsit rizikós volt, mert a szervező már nem akart bevenni, el is kezdtem más helyet keresni aznapra, de egy tapasztaltabb valaki azt javasolta, hogy menjek oda jó korán, és akkor biztos, hogy nem fognak elküldeni, hiszen ez a szervező még az életben nem küldött el senkit. Úgy döntöttem, hogy hallgatok rá, mert én is találkoztam már ezzel a szervezővel, és rendkívül jóindulatú hölgynek tűnt, ő szervezte a koratavaszi grevei vásárt, ami jó is lett volna, ha nem esik annyit közben az eső.
Szép időt jeleztek előre arra a hétvégére, nem adtam fel a reménykedést, a szombati Strada in Chianti után vasárnapra Empoliba beszéltem meg egy újabb rendezvényt.
Az egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy ez a hétvége épp május elsejére esett, így ki kényszerültünk hagyni a lakóhelyünk, Radicondoli ehhez kapcsolódó és méltán híres rendezvényeit.
Például a nagy-nagy össznépi városi ünnepet reggeli éneklős vonulással, amelyeket a különböző előkészített asztaloknál való együttes reggelizés szokott tarkítani.
A reggeli ilyenkor a lakók ajándéka, amelyeket a különböző kisebb tereken tálalnak fel. Így miközben vonul a zenekar, és vele a nép reggel hétkor indulva, időnként együtt megáll mindenki falatozni bizonyos helyeken, majd mennek tovább dalolni, zenélni meg enni, majd mindenki hazamegy szundizni egyet, hogy délutánra pihentek legyenek, amikor pedig a nép felmegy a dombra piknikezni.
Amikor reggel Stradába értünk, beigazolódott az előrejelzés, miszerint a szervező tényleg egyáltalán nem csekkolta le, hogy a jelenlévők közül hányan jelezték előre részvételi szándékukat, úgyhogy az érkezés sorrendjében egyszerűen csak felosztotta a meglévő helyeket a megjelentek között. Ennek tükrében végképp abszurdnak éreztem, hogy én pedig precizitásra törekedve a kora tavaszi rendezvények miatt képes voltam a jelentkezésem elfogadásával kapcsolatban még Magyarországról hívni fel őt!
Az idő kora reggeltől gyönyörű volt, egyre több ruhadarab került le mindenkiről, kedélyesen beszélgettünk ezzel-azzal. Nem messze tőlünk kinyitott egy kiállítás a toszkán falusi életről makettekkel, úgyhogy odasétáltunk a gyerekekkel együtt. A téren egy sátorban kézműves játszóház is volt, így a lányaink órákig elszórakoztak.
Strada in Chianti környéke
Délután kezdünk kicsit elkeseredni, egyrészt, mert a forgalom siralmas volt, másrészt pedig azért, mert frissítették közben az időjárás jelentést: a korábban mondottakkal ellentétben aznap estétől egész Toszkánába viharos időt vizionáltak. A másnapra Empoliba tervezett fesztivál így egyértelműen a stornó kategóriába került, de azon még 1-2 órát agyaltam, hogy nem érné-e meg az előző karácsonyi kapcsolatokat felizzítva az esőhullám elől délebbre, Rómába, egy ottani kézműves rendezvényre menni inkább. Végül a legfrissebb jelentések arra utaltak, hogy másnap kora délután Rómát is el fogja érni a viharos időjárás, úgyhogy ez eldöntötte a kérdést.
Este, amikor az összepakolás után hazatértünk, még tettünk egy kört autóval Radicondoli óvárosa felé, hátha még észlelünk valamit az ünnep nyomaiból, de addigra tényleg megérkezett a vihar, és mindenki bezárkózott.
A hirtelen lecsapó vihar elől menekülő piknikezőkre utaló nyomokat is csak 1-2 nap múlva találtuk meg, amikor végre az idő engedte, és tehettünk egy kört a dombon - még akkor is vitte a szél a május elsejei dalok szövegét tartalmazó sokszorosított brossúrákat, úgyhogy legalább abból jutott így végül nekünk is, igaz kicsit megviselt állapotban.
