Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Biciklitúra a völgyben

2013.04.15. 08:49 - Toszkána és hétköznapok

A szép idő eljöttével reggelenként sétálva vittük a lányainkat iskolába, majd kettesben kirándulgattunk a férjemmel. Egy hétfői napon még a biciklijeinket is előkaptuk azzal a szándékkal, hogy egy kisebb kirándulást tegyünk a völgybe.

Biciklitúra2.jpg
A lejtőn gurulást élvezve egy idő után elhagytuk az aszfaltutat, hogy a földúton folytassuk biciklis kalandunkat.

Biciklitúra3.jpg

Megjegyzem egyébként, hogy olaszul az aszfaltozatlan utakat „fehér utaknak” [strade bianche] is szokták nevezni, de amin mi elindultunk, annak az eleje csak nyomokban volt fehér, mint inkább jó barna a sártól. Gyakorlatlanul begyorsulva a meredek saras lejtőn kb. 200 méter után sikerült az első fejreállást produkálnom a biciklivel, de az arcomon és a tenyeremen lerakódott sárrétegen kívül egész jól megúsztam sérülés nélkül az egészet, sőt, még a ruhám is alig lett piszkos, úgyhogy továbbindultunk lefelé.

Biciklitúra4.jpg

Leértünk a völgy mélyében tekergő megáradt patakhoz, amelyen egy gázló vitt volna át. A sok esőtől azonban a patak megáradt, így különböző egyéni ötletek kellettek a biciklivel való átkeléshez. A férjem az erőből nekirugaszkodást választotta, és ez a módszer esetében működött is, így száraz lábbal át tudott kelni.

Biciklitúra5.jpg

Én viszont tartottam a megáradt patak erejétől, és mivel a napi esésdózisom már megvolt, semmi kedvem nem volt a megáradt patak közepébe dőlni biciklistül-cipőstül-ruhástul. Azt találtam ki, hogy leveszem a cipőmet és a zoknimat, átdobálom őket a túlsó partra, és mezítláb tekerek, így ha be is dőlnék a vízbe, maximum a csupasz lábam lenne vizes. De nem dőltem be, átértem én is.

Biciklitúra6.jpg

A túlparton a biciklit többnyire tolva az emelkedőn egy ház közelébe értünk. Egy középkorú úriember is tett-vett a ház mellett, és rettenetesen megörült, hogy élő embert lát az elhagyatott völgyben. Bemutatkoztunk egymásnak, mondta, hogy őt Andreának hívják (ez Olaszo.-ban férfinév, Andrást jelent), és sok évvel ezelőtt Rómából költözött ide a családjával. Elmesélte, hogy a házát körülvevő földek mind az övéi, de már nem éri meg, hogy búzát termesszen rajtuk, így inkább kiadja a szomszéd birkatartónak, hogy legeltethesse rajta a juhait.

Biciklitúra7sovi.jpgElpanaszolta, hogy bár a felesége irodai alkalmazottként dolgozik ő pedig a ház körüli dolgokból próbál némi pénzt szerezni, de a turizmusból egyre kevesebb bevételük volt mostanában. Beszélgettünk még erről-arról, majd megmutatta a földszinti apartmant, amelynek a rendbetételén épp fáradozott, remélvén, hogy minél több érkező vendégnek ki tudja majd adni.

Biciklitúra1.jpg
Miután elbúcsúztunk, tovább caplattunk fölfelé az emelkedőn, majd a völgy másik oldalán, a Casole d'Elsa járás kezdetét jelző táblánál lyukadtunk ki, ahonnan már az aszfaltúton  tekertünk hazáig.

Folytatás
Előző bejegyzés

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr965221359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.