Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Pienza és Montepulciano

2013.09.18. 07:12 - Toszkána és hétköznapok

Toszkána megismerését egy szerdai napon Dél felé indulva Pienzában folytattuk. Bevallom alig hallottam korábban eme kisvárosról, pedig a magyar turisták körében is egészen ismert, össze is futottunk néhányukkal.

Pienza10k.jpg

Más íze van itt a tájnak, mint a Radicondoli körüli hegyekben, de attól is különbözik, amit a korábbi évben, Chiantiban megszoktunk. Talán mégis ez utóbbihoz áll közelebb.

Pienza25k.jpg

A városka léptéke nagyon tetszett, és a turistákra szakosodott sétálóutca kínálata is egészen ízlésesnek tűnt. Néhány sajtboltba is becsábultam – sajtok iránti rajongásom régi keletű.

Pienza234.jpgVolt Pienzában, a főtér közelében egy körfolyosós étterem, amelyből nem tudtunk szabadulni, és ez nem a helyi szakács jó főztjének volt köszönhető, mert azt az árlap alapján esélyünk sem volt megkóstolni, hanem a nagyvonalúan berendezett belső udvarnak.

Pienza256.jpg

Bámulásunkkal épp nem zavartunk senkit, mivel két zuhé közötti időszakot fogtunk ki a pienzai sétához.

Volt egy másik terecske is, ami megfogott bennünket, igaz ott nem volt egy szem turista sem, csak bejáratok és rengeteg virág.

Pienza27.jpg

Az autóhoz visszatérve iszonyatos zuhé kapott el bennünket, de sebaj, Montepulcianóig elmúlik. Nagyjából tényleg elmúlt, bár azért az egészre annyira rányomta a bélyegét az eső utáni hangulat, hogy szerintem holtomig így fogok emlékezni Montepulcianóra, ahogyan először megláttam: csuromvizesen, ahogy az újra erőre kapott napfény megcsillan itt-ott.
Montepulciano30.jpg
Elsők között egy sárga cipőkkel kirakott ajtajú bolton csillant meg, és a drága férjem fényképet készült készíteni róla, amelybe engem is bele szeretett volna komponálni. Ekkor jött arra egy középkorú asszony a barátnőjével, és mérgesen szentségelt, hogy igazán nem érti, hogy mi fényképezni való van itt! Majdnem visszaszóltam neki, hogy hát én! Szerintem egyébként ő a sárga cipőkre lehetett mérges, de ez a morgós jelenet is újabb bizonyítékkal szolgált számomra, ami már egy ideje egyértelmű volt: hogy Toszkána sem mentes a morgós emberektől, csak turistaként ezt kevésbé szoktuk érteni, mintha Pesten morognak ugyanígy.
Montepulciano13.jpg

Bementünk egy parkba is, amely annyira szép volt, hogy nem tudom miért, de hirtelen a pesti kollégáimmal való heves vitáim jutottak eszembe, és elhatároztam, hogy amikor majd a dolgos pesti hétköznapokban kilátástalannak éreznék egy vitát, akkor vegyek majd egy nagy levegőt, és megnézzem ezeket a nyugtató képeket.

Montepulciano14.jpg

A főtéren is körbeandalogtunk, majd lefelé indultunk az utcákon. Több turistákra szakosodott, különleges élelmiszereket kínáló boltot láttunk, az egyik egy lakóház alatti barlang járataiban (ez látható a fönti videón).

Egy szuvenírbolt fölött a következő felirat trónolt: tevékenység átadó, érdeklődni az üzletben. A férjem vérbeli üzletemberként rögtön kíváncsi lett, hogy mennyiért juthat az ember ilyesmi bolthoz, mire én Olaszország ezen vidékén enyhén tahónak számító, de mindenképp túlságosan szókimondó, kelet-európában azonban teljesen megszokott stílusban becsörtettem a boltba, és ékes olasz nyelven letámadtam az ott lévő korosodó, elegáns hölgyet:

- Jó napot kívánok! Láttuk a feliratot a bejáratnál, hogy tevékenység átadó. Ön a tulajdonos?

- Igen, én vagyok.

- És mennyibe kerülne?

(A három pont azt hivatott kifejezni, hogy a hölgy enyhe szívinfarktuson esett át, és hosszú másodpercekig tartott, mire újra levegőt bírt venni.)
Amikor kicsit magához tért, a következőt mondta:

- Hát, kérem, ezt nem lehet így megmondani, hölgyem. Az a legkevesebb, hogy üljünk le valamikor kávézni, ahová önök is és én is elhozzuk a kereskedelmi képviselőnket, és akkor elkezdhetünk tárgyalni.

- Á, oké, csá! – na jó, nem ezt mondtam, de kb. így éreztem magam, buggyant, kulturálatlan, nőszemélynek.
(Apró üzenet üzleti partnereket rajtunk keresztül keresőknek: ez három és fél éve volt, azóta sokat tanultam a kapcsolatépítésről Olaszhonban. Viszont ha ezt olvasod, talán jobban megérted, hogy miért kérek én elnézést, amikor ragaszkodtok hozzá, hogy egy új olasz üzleti partnerrel való viszonyban a köszönés és bemutatkozás után az első mondatok, amelyeket kértek, hogy fordítsak le a következőek legyenek: „Maga igaziból hány éves?/ hány kiló?/mennyiért vette a motorját?/Mennyivel idősebb önnél a felesége?” – kérlek, értsétek meg, ehhez hasonlóan kezdeni egy kapcsolatot itt tolakodásnak számít.)

 

Folytatás

Előző bejegyzés

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr265496888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.