Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

A polgármester győzelmi lakomája

2012.01.14. 18:48 - Toszkána és hétköznapok

Címkék: cseresznye olasz toszkána polgármester újságírás vacsora sonka sajt bruschetta lakoma sajttál rácsos linzer húsos tészta panzanella Toscana Siena puha pizzatészta

Michele Pescinit csak futólag ismertük, úgy mint a tőlünk két ajtónyira lakó szomszéd Lelia fiúját, aki a gyerekeink szerint a kiszűrődő fényekből ítélve szinte állandóan tévét néz. Amikor megnyerte a polgármester választást, a szomszédok nagyon büszkék voltak rá, és minden apró-cseprő ügyet vele akartak helyrehozatni az utcai világítás hiányzó égőjétől a puhább éttermi pizzatésztáig. Amikor a győzelme utáni héten a kutyáját sétáltatta a házunk előtt, én is odamentem hozzá gratulálni, cserébe meghívott minket a másnap rendezendő ünnepségére. Rögtön beindult  bennem a néhány hónapja alvó újságíró ösztön, és megkérdeztem, hogy nem bánná-e, ha egy magyar lapnak írnék erről egy hangulatjelentés-félét. Vidáman beleegyezett.



A vacsora Monti in Chianti közösségi házában volt az emeleten, Jessie kutya hűen önmagához a vacsoraasztalig követett bennünket lerázhatatlanul, nem kis feltűnést keltve. Dugig volt a terem, mire megérkeztünk, úgyhogy a szervezők a terasz felé tereltek bennünket. Ott megláttuk Vitóékat, akik azonnal maguk mellé invitáltak, így a lányukkal a mi lányaink is boldogan hancúrozhattak.
Az ennivalók egy központi büféasztalon voltak felhalmozva: bruschetták, sonka és sajttálak, többféle panzanella, különféle húsos tészták, rácsos linzerek, és június lévén rengeteg cseresznye. Fejenként 5 € volt a beugró, cserébe annyit ehettünk és ihattunk, amennyi belénk fért. Az asztalokon mindenféle bor volt, a körülöttünk ülők biztattak, hogy kóstoljam meg a vinsantót, amely a mi tokajinkhoz hasonlít.
Egyszer csak hátulról valaki simogatni kezdte a hajamat, és amikor döbbenten hátrafordultam, egy ismeretlennek tűnő, ám mint később kiderült falubeli hölgy állt előttem. Már korábban is érzékeltem, hogy sok gesztusuk mennyivel testközelibb, mint ahogyan azt mi a nagyvárosban megszoktuk, beszéd közben egymásra támaszkodtak, meg-megérintették, melegen ölelgették egymást, és nem csak közeli barátok.


Egy szaxofonját fújó ember jött ki a teraszra, és az emberek ujjongásától kísérve közismert dalokat kezdett fújni, jónéhányat együtt énekeltek. Később a zene visszafogottabbá vált, akkor többen táncolni kezdtek.
Odajött Simone, a villany- és vízszerelő is hozzánk, és kérdezgettem a körülöttünk ülőket a polgármesterváltás jelentőségéről. Azt mondták, hogy nem tartják valószínűnek, hogy a hétköznapok szintjén túl sok változást lehetne majd érzékelni, és ez nem a köztük felnőtt fiatal polgármesternek szóló kritika volt, hanem mert a városházán szakmai munkát végző embereket nem szokták a polgármesterváltásokkor lecserélni, évtizedeken át dolgoztak ugyanabban a pozícióban.
Hazafelé sétálva Vito a vacsorán megismert falubeliekről osztott meg velünk mindenféle pletykákat és a gyerekkorában siciliai nagypapájánál töltött nyarakról is mesélt.

Folytatás


Ha esetleg az akkor készült cikket is el szeretnétek olvasni, íme:
http://www.hetek.hu/eletmod/200906/az_uj_polgarmester_unnepi_vacsoraja_toszkanaban

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr443541595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása