Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Visszatérés az antik borgóba

2012.05.12. 20:17 - Toszkána és hétköznapok

Hollyéktól visszafelé beugrottunk Stefi barátnőmhöz, hogy visszaadjuk a kosárkáját, amit a húsvéti szünetben nálunk felejtett, majd Monti in Chianti, a korábbi lakhelyünk felé vettük az irányt.

Colléba begurulva Jesse kutya volt az első, aki üdvözölt bennünket, majd többen szembe jöttek a régi ismerősök közül.

Vitóék addigra már elköltöztek, mert a feleségének, Annának a kislányukkal kiutaltak egy lakást Gaioléban, így amikor hidegre fordult az idő, és a collei ház nehezen elviselhetővé vált, Vito is utánuk költözött. A drága Karin még Afrikában volt, így akkor vele sem találkoztunk.

Slavica, a háromgyerekes horvát anyuka viszont épp kint teregetett, ami azért volt újdonság, mert mielőtt elutaztunk volna előző évben, ő kerek perec kijelentette, hogy elege volt Toszkánából, és mindent meg fog tenni, hogy elérje a férjénél, hogy végre hazaköltözzenek Pulába. Viszont az egyik fiatal család elköltözésével megürült a borgóban egy viszonylag jobb állapotú, nagy ház, így Slavica azt mondta, rendben, ha legalább nem a korábbi nyirkos, szűk lakásban élnek tovább, akkor szívesebben marad. Büszkén mutogatta panorámás teraszát, kis kertecskéjét, és lelkendezett, hogy van végre hová teregetnie, mert a régi lakásukban bedohosodtak mindig a ruhák, viszont ha a szabadban akart teregetni, akkor szépen el kellett sétálnia a falu végéig, mert a tulajdonos, a bárónő nem rajongott érte, ha a falucskája főterén mindenféle ruhaszárító alkalmatosságok éktelenkedtek.

Még Slavicával trécseltem, amikor odarohantak hozzám a gyerekek, hogy Martina, a helyi tanárnő, előző évi kedves ismerősünk meghallotta, hogy itt vagyunk, és nagyon kéri, hogy menjünk be hozzá. Ők a falu főterén, egy régi-régi iskola épületében laktak. Már előző évben is sokat barátkoztunk, segített nekünk az iskolai dolgokban, adott olasz gyerekkönyveket, mi meg meghívtuk őket délutánonként sütizni.
Megemlékeztem róla, hogy milyen egyszerű volt minden az iskolai beiratkozásoknál előző évben, amikor ő mellettünk állt, elsírtam neki az aktuális évi vergődéseimet az adminisztrációval, jelezve hogy mennyire hiányzik idén a segítsége.

Közben sajttal és borral kínálgatott, majd győzködött, hogy valamelyik este, amikor már a férjem is itt lesz, menjünk át hozzájuk vacsorázni.

 

Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr54504617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása