Pianella felől jöttünk vissza Vagliagli felé, és ott a Dievole nevű híres pincészetnél láttuk először kiírva, hogy Cantine Aperte. Az eső már zuhogott, de végül is - gondoltuk - ilyen időben a pince a zártsága miatt ideális hely. Az eresz alatt faszénen kolbászkákat sütögettek, 5 eurót kellett a pohár zálogjegyéért letétben hagyni, ezt a végén visszakaptuk. Ezért 12 féle bort lehetett 4 állomáson körbesétálva megkóstolni.
|
|
|
A pincében az óriási új hordók mellé több régi darabot is beállítottak, ezért az ember úgy érezte, mintha egy múzeumba sétálna |
Az egyik állomás az étterem, a másik a pince - ahol óriási hordókat láttunk -, a harmadik a kápolna, a negyedik pedig a pincészet bemutatóterme volt, mindenütt 3-3 bort lehetett megkóstolni, és a jelenlévő szakemberektől kérdezgetni is lehetett.
A pincében találtuk meg azt a bort, ami a legjobban ízlett, az volt a palackjára írva, hogy reneszánsz bor. A bemutatóteremben voltak viszont a legbeszédesebbek a házigazda jelenlévő képviselői. Megtudtuk, hogy A Dievole (Dieulele= isteni völgy) környékén lévő szőlők egy része 1090 óta létezik, majd 1900 körül egy nemesasszony jegyajándékba kapta a vőlegényétől a borgazdaságot. Az igazi megújulás 1998 körül jött el, ekkor nagyobb területeket is bevontak, a gazdasági épületek egy részét panzióvá alakították, medencét építettek.
A medence környéke a viharban épp nem a legszebb arcát mutatta, de a hiányzó feelinget hozzá tudtuk képzelni. A pohár visszaváltásakor már elég felfokozott volt az étteremben a hangulat, különböző nyelveken hallottuk a teremből a jó hangulatú kurjantásokat. Mi azért inkább áttörtünk az esőfüggönyön a parkoló felé, hogy további pincéket is megnézhessünk.
Először San Sanón át a Castello di Tornanóval, és egy másik hellyel próbálkoztunk, de 14.00 és 16.00 között zárva voltak, úgyhogy hazatértünk.
Délután Castello di Brolio pincészetébe mentünk. A szomszéd vár, Brolio - mely 1141-ben került a Ricasolik tulajdonába - meglátogatásáról már írtam, ennek tövében van a híres Barone Ricasoli pince, amelynek egyik bora Párizsban már 1867-ben aranyérmet nyert.
Nekünk a Ricasoli név hallatán ambivalens érzéseink voltak, mert egyrészt tiszteltük az eredményeiket - a család sarja volt az egykori miniszterelnök, Bettino Ricasoli is - másrészt többen meséltek a két testvér, Brolio és Cacchiano ura közti nemtelen vetélkedésről, veszekedésekről. Ők voltak a háztulajdonosnőnk, Francesca Ricasoli unokaöccsei is egyben.
A nyitott pincék napján a Barone Ricasoli pincészet 3 eurót kért 3 bor megkóstolásáért, de várni kellett volna, hogy összegyűljön 10 érdeklődő, hogy körbevezessenek bennünket, úgyhogy ezt inkább kihagytuk, mivel maga a pincészet építészeti szempontból nem különösebben festői, csak egy lemezekből készült barakkokból álló telep egy kisebb völgyben.
