Amíg gondolkodtunk, hogy a három lehetőség közül válasszunk-e, várjunk-e további lehetőségekre vagy mi legyen, azalatt az interneten kutatva észerevettem, hogy a Radicondoliban kiszemelt lakás újra felkerült az internetre. Hamar felhívtam a tulajdonost, hogy elmagyarázzam, minket komolyan érdekelne a dolog, csak nagyon fontos lenne találkoznia a húgommal, hogy rajta keresztül mi is képet alkothassunk a helyről.
Több paraméter volt, amit figyelembe kellett venni.
Az egyik, hogy egyáltalán beférünk-e, mert ugyan a Radicondoliban lévő lakás tulajdonosnője azt mondta, hogy a lakásban hat ágy van, a képek alapján nehéz volt elképzelni, hogy hova vannak mindezek elhelyezve.
A másik fontos feltétel az iskola volt, hiszen ezért mentünk ki.
A mosógép meglétét sem bántam volna, mert ez még az egyébként nem túlságosan felszerelt Chiantibeli házban is volt és fura lett volna Pestről vinni.
A tulajdonosnő személye sem volt mindegy például abból a szempontból, hogy mennyire tolerálja majd, hogy négy gyerekkel lakunk a házában. Ezt a húgomék könnyen tesztelhették, mert a saját három lányukat is elvitték a találkozóra.
A Tre mobiltársaság általi lefedettséget is érdemes volt megvizsgálni, mert így az internet is könnyen megoldható lenne havi pár euróért.
A Radicondoliban lévő lakás tulajdonosával megbeszélt találkozó idején éppen egy tárgyaláson ültem, de nehéz volt nyugton lennem. Egyszer a húgom hívott, hogy éppen beszél a tulajdonossal és egyeztessünk újra, hogy pontosan mennyi időre vennénk ki a lakást. Mondtam, hogy három-négy-öt hónap.
De nem árult el többet a találkozó előmeneteléről, kérte, hogy legyek türelemmel.
Jaj. Hát türelemmel lenni azt nehéz volt.
Megbeszéltük, hogy ha annyira szupernek találják a tesómék a helyszínen is, akkor lefoglalják a lakást a kialkudott havi bér felével.
További egy óra múlva felhívott a férjem, hogy a lakással minden rendben, csak sajnos az a baj, hogy a közelben van egy rendkívül hangos gyár, aminek a kéménye közvetlenül az ablakunk mellett van, úgyhogy szerinte nem kéne bevállalnunk. Mondtam neki, hogy igaza van, én megbízom a döntéseiben, jól tette. Biztos majd lesz jobb. Erre elnevette magát. Kiderült, hogy mindez poén volt. A lakással, a tulajdonossal, a környékkel minden rendben, az iskola 800 méterre található a lakástól, még Tre térerő is van, igaz, csak a teraszon, de az egy kábellel megoldható. Nyugodjak meg, úgy néz ki menni fog.
Akkor visszatántorogtam a munkahelyemen a megbeszélés helyszínéül szolgáló terembe (szerencsére épp szünet volt) és csak meredten néztem a képernyőmön a lakásról küldött képeket és fojtogatta a torkomat egyszerre a nevetés is meg a sírás is, hogy ezek szerint újra, mégis megvalósulhat, hogy kimenjünk.
Csak ezúttal Radicondoliba.