Megérkezésünkkor Maria megmutatta a villany- és egyéb számlákat, világos volt, hogy ott spórolunk majd, ahol csak tudunk. Ő maga is adott ötleteket ehhez, hiszen annak ellenére, hogy a házban volt központi fűtés, minden egyes szobában állt ezen kívül egy-egy fatüzelésű vaskályha, illetve a nappaliba, a több száz éves nyitott kandalló mellé betett egy nagy fatüzelésű sparheltot, amikor csak lehetett, azon főzött, és ezt ajánlotta nekünk is.
Tüzelőnk viszont nem nagyon volt hozzá. Illetve a pincénkben Maria egyik előző társbérlője hagyott egy jó adagot, de ő kérte, hogy csak akkor használjuk, ha ki is fizetjük, és a kért ár nem fért bele a költségvetésünkbe.
|
|
|
|
Szőlő +olajfák + erdő + szép városkák = Chianti |
|
Azon a környéken sokan fűtenek és főznek fával, mert a gáz nagyon drága, fához viszont könnyű hozzájutni, mivel sok az erdő, és a legtöbb gazdálkodótól lehet vásárolni - jó pénzért. A szomszédunk, Rometta néni is egy fakitermelő felesége volt, ő saját bivalyait használta a kitermeléshez és betanított lovait a szállításhoz, akik maguktól megtették az utat a fatelepig. A szomszédaink szerint a mostanság szőlősorokkal borított területek komoly hányadán a múlt század elején még erdő volt, a Chianti bort is csak ezután kezdték ipari méretekben készíteni.
|
|
|
A lakóhelyünkül szolgáló házcsoport a velünk szemben lévő szőlők felől nézve |
A tüzelő beszerzéséhez az óvodából hazavezető út kínálta a lehetőségeket, hiszen egy erdőn át vezetett. Úgy okoskodtam, hogy a földre leesett ágak, száraz gallyak összegyűjtésével talán nem károsítok meg senkit. Otthon a fákat behordtam a pincébe, ahol volt fűrész, amivel fel tudtam vagdosni a vastagabb darabokat.
Utólag abszurdnak tűnik, de az elején valahogy gyufánk is alig volt, csak egy kivénhedt öngyújtó, amiből kifogyott már a gáz, szikrát viszont adott. Ezzel először a gáztűzhely rózsáját gyújtottam meg a konyhában, majd egy újságpapírt - amiből szintén kevés volt - megcsavarva és meggyújtva átszaladtam a nappaliban lévő sparhelthez. Szerencsére a lakás nem kapott lángra soha, csak a hajam gyulladt meg egyszer a nagy rohanásban.
|
|
|
Út az erdőn át az óvodához |
Ha befűtöttük a sparheltot, akkor általában megsütöttünk benne úgy két kiló kenyeret, a tetején pedig megfőztünk többnapi főtt ételt és jó adag teát. Ha szállítanom kellett valamelyik kávézónak, akkor persze hajnalban kifejezetten csak ezért begyújtottam, hogy mindig friss, langyos dolgokat tudjak vinni. Az első hetekben nagyon hűvös, szinte télies idő volt, úgyhogy a sparhelt által kibocsátott meleg még jól is esett, azonban júliusban, a kánikulában ez már kevésbé volt így, de hát kenyérre mindig szükségünk volt, mert a bolti ekkora mennyiségben, mint mi vagyunk, elég drága.
Mivel Pesten egy elektromos sütőm van, semmilyen gyakorlatom nem volt a sparhelt használatához, így az első néhány alkalommal vágni lehetett a füstöt, és olykor a sütik alja feketére szenesedett.
Néhány hét után legalább a tüzelő problémája megoldódott, mert a melegebb idő közeledtével a pincében lévő farakás tulajdonosa szólt, hogy mivel messzebbre költözik, ahová a fáját nem szeretné magával vinni, inkább nekünk adja. Gesztusát nagyra értékeltük.
