A polgármesteri hivatalban lévő ügyintéző hölgytől megtudtuk, hogy az iskolai ebédelés naponta és fejenként három euróba kerül, de az ugyanazon családon belüli második, harmadik, negyedik gyerekek után már csak €2.50-et kell fizetni. Megkaptam az étlapot, ami úgy éreztem, hogy egy jobb pesti étteremnek is becsületére vált volna. Olyanok is szerepeltek rajta ugyanis, hogy tintahal, meg serpenyős borjúszelet zsályával. Minden korcsoportnak külön étlap volt eredetileg, bár végül azért ugyanazt kapták.
Egy hétfői menü például a következő: spenótos-ricottás ravioli paradicsommártással, rántott csirkeszelet, édeskömény, friss gyümölcs.
Egy pénteki menü: tészta olivaolajjal, párolt tintahal, zöldborsó, gyümölcsmousse vagy gyümölcssaláta. A párolt tintahal mellett szerepel egy csillag, hogy nyáriasabb variáció: tintahalsaláta burgonyával.
Egy kedd: lasagne paradicsommal, mozzarellával és oreganoval, juhsajt, párolt zöldbab, friss gyümölcs.
Volt, amikor gyümölcs helyett joghurt vagy fagyi volt.
Mindent ott helyben főztek, és a gyerekeink azt mesélték, hogy nagyon finom volt, és annyiszor vettek mindenből, amennyiszer csak akartak, kivéve a fagyit, amiből csak kétszer lehetett venni.
Ezek után nem is csoda, hogy még azok a gyerekeink is, akik addig nem voltak nagy haspókok egymást kérdezgették, ha valamiért hamarabb jöttek haza a suliból, hogy meséljék el az ebédet a többiek részletesen.
A tanítás az alsósoknak hétfőn szerdán és pénteken délután fél ötig tartott, kedden és csütörtökön pedig háromnegyed egyig, tehát ez utóbbi napokon ők nem a menzán ebédeltek; a felsősöknek a kedd-szerda-csütörtök volt hosszú nap.
