Az első hetek nagy ajándéka volt a Moirával, Maria gyerekkori barátnőjével való megismerkedés, kedves viselkedése teljesen feloldotta minden előzetes aggodalmunkat, hogy egy szinte idegen emberrel kell majd öt napig együtt laknunk. Moira gyógyíthatatlanul beteg embereknek próbálja meg az életkedvét visszahozni azzal, hogy táncolni tanítja őket, egyébként egy zenész felesége, és egy kisfiú anyukája. Akkor még egy kicsike lakásban laktak Milánóban, mindenképp költözni akartak, csak nem tudták biztosan, hogy érdemes-e feladniuk a nagyváros kényelmét és infrastruktúráját igazi álmukért: egy hangszigetelt stúdióval felszerelt kertes házért.
A megelőző időszakban mindkettőnk életében gyorsvonatként száguldottak az események, majd a vonat pár napra megállt, és mi hirtelen egy másik olyan ember mellett találtuk magunkat, aki éppen élete nagy változásainak, vagy nagy jelentőségű döntésének küszöbén állt. A kérdés mindkettőnk számára hasonló volt: az, ami ma lelkesedéssel tölt el bennünket, az vajon csak egy rövid epizód az életünkben, vagy esetleg valami hosszabb távú változás előszele. Neki az, hogy lesz-e bátorságuk az álmaik mellett dönteni a kényelmükkel szemben, nekem pedig, aki a pesti kiszámítható életet éppen szüneteltettem, az, hogy az itt töltött pár hónap miné növi ki magát.
Fél évvel később jártam egyébként Moiráéknál Milánóban, és éppen akkor költözködtek – egy háztömbbel arrébb. Azt mondták: ők nem olyan bátrak, mint a magyarok.
Mindenesetre most, hogy a gyerekek már el voltak rendezve, itt volt az ideje, hogya munkán törjem a fejem. A korábban említett állásinterjú elbukott azon, hogy a nyelvtudásommal még nem remekeltem, illetve hogy a felvételiztető hölgy azt sem tudta mi a különbség Bukarest és Budapest között (az előbbiből jövőknek kell munkavállalási- és letelepedési engedély, nekünk pedig nem). Adta magát, hogy amíg nagyon ékesszólóan nem tudom megvédeni az érdekeimet, addig inkább a kezem alól kikerülő dolgokból formálódjon valami.
A borgó kemencéje |
A sütijeim általában nagy sikert arattak, és Pestről minden eszközömet elhoztam, csak még hiányoztak a megfelelő kapcsolatok ahhoz, hogy legyen kinek eladni.
Moira felajánlotta, hogy szívesen levisz bemutatkozni a boltba és az étterembe Montiban, hátha őket is érdekelné.
Ez meg is történt, a bolt eladói ugyan elég lanyha lelkesedéssel fogadták, az épp ott lévő vevők közül viszont egy idősebb hölgy érdeklődő volt, és az étteremben is kedvesek voltak. Megvalósult üzlet egyikből sem lett, viszont ráébresztett, hogy a folytatás ezen múlik: lesz-e bátorságom odamenni az esetleg érdeklődő üzletemberekhez, megkóstoltatni velük, és megkérdezni, hogy rendelnének-e tőlem a jövőben?
Úgyhogy azon az esős hétvégén előkészítettem és begyúrtam egy csomó süteményt, hogy hétfő hajnalban meg tudjak mindent frissen sütni, és összeírtam azokat az olasz kifejezéseket, amelyekre feltehetően szükség lehet.