Kövess a Facebookon!

Toszkána és hétköznapok

Írások egy magyar család toszkánai életéről, mindennapjairól, saját képekkel illusztrálva. Nem realtime, a fáziskésés kb. három év, a papíron írt napló szerkesztett, kiegészített változata. e-mail:toszkanaeshetkoznapok@gmail.com

KEZDETEK

Címkék

Döcögés és megkönnyebbülés

2012.06.11. 18:12 - Toszkána és hétköznapok

Pienza.JPG

A Martináékkal töltött este másnapján Attila szülinapjára volt meghívásunk. Még a Radicondoli bekötőútjának kereszteződéséhez sem értünk el azonban, amikor elegünk lett az autó lassú döcögéséből, úgyhogy visszafordultunk, hogy gyorsan átpakoljunk a másik, jóval kisebb autóba, amivel a férjem érkezett. Azért annyira egyszerű nem volt, mert közben ömleni kezdett az eső, és pillanatok alatt szépen eláztunk. Gondolkodtunk, hogy felmenjünk-e a lakásba gyorsan még átöltözni, de az autóváltás után már így is annyira késésben voltunk, meg aztán az eső továbbra is ömlött, hogy inkább úgy, ahogy voltunk, vizesen, tömörülve a szűk autóban indultunk el. A szülinapi buli szuperül sikerült, csak az állandó ki-be költözés árnyékolta be, mert újabb és újabb viharok jöttek. Egy idő után feladtuk, és bent maradtunk.
Firenze6.jpg

Másnapra Firenzébe készülődtem egy utcai kézműves rendezvényre. A férjem ekkor már indulóban volt Magyarországra, úgyhogy egyrészt legalább a három lányt kénytelen voltam magammal vinni, másrészt muszáj volt az előző napokon rendetlenkedő autót használni. Jó korán elindultunk, hogy maradjon elég idő a döcögésre. Már csak a lejtőkön mentünk normális sebességgel, az emelkedők súlyosak voltak. Valahogy azért odaértünk, még egész korán is volt. A firenzei rendezvény jól sikerült, szép idő volt, és kedves szomszédság, de egyszer haza kellett indulni, ami némi aggódással töltött el. Már alig ment valamennyire az autó. Gyakorlatilag a Firenze-Siena gyorsforgalmi utat a lejtőktől eltekintve lépésben tettük meg, folyamatosan villogtatva a vészjelzőt, és lehúzódva. A gyorsforgalmi után a Radicondoli előtti hullámokkal kellett megküzdeni. Nem adom fel könnyen a dolgokat, gondoltam, volt már ennél nehezebb is, majd csak hazaérünk. Egyszer eljött az is, végül csak a ház előtti emelkedőt nem sikerült bevenni, de igazán az volt a legkevesebb, lent hagytuk a völgyben az első házak előtt, felsétáltunk, és kész.Radicondoli1(1).jpg

Másnap első dolgom volt, hogy szerelőt keressek Radicondoliban, ezért az oviban megkérdeztem az óvónőket és a pedellust, hátha van valami ötletük. Felhívtam a pár nappal azelőtt megismert Karint is, aki a saját, colle val d'elsai szerelőjét ajánlotta, meg is adta a telefonszámát. Felhívtam, és azt mondta, hogy másnap reggelre vár.

Ovi után a pedellus kérdezte, hogy sikerült-e megoldanom az autót, mondtam, hogy nem, mert az autó jelenlegi állapotához képest Colle messze van, jobb lenne helyben találni valakit. Pont ekkor érkezett egy másik anyuka, őt a pedellus kérdezte meg, hogy nem tudna-e nekem segíteni találni Radicondoliban valakit, akkor nem kéne Colléig eldöcögni. Mondta hogy ismer, Bernardinónak hívják, igaz, elég idős, és már csak ritkán dolgozik, de azért próbáljuk meg. Elkezdte magyarázni, hogy hol találom, de aztán rájött, hogy úgyis arra megy, inkább elkísér.
Radicondoli08_1.JPG

Útközben beszélgettünk, bemutatkoztunk egymásnak, megtudtam, hogy őt Ilariának hívják, a kislánya pedig Izidea. Adott egy névjegykártyát is, hogy bármi van, nyugodtan hívjam fel.

Az autószerelő egy kedves, idős bácsika volt, de rögtön mondta, hogy már nem vállal sajnos szerelési munkát, de nem valószínű, hogy komoly baj lenne, mert azokból, amit elmondtam, inkább szerinte valami csatlakozási gond lehet, amit könnyű megoldani. Ajánlott is egy műhelyt, szintén Colle Val d'Elsában.

Miután elköszöntünk, Ilaria megmutatta, hogy hol laknak, be is hívott minket egy kicsit, és kérte, hogy nem hagynám-e ott a legkisebb lányunkat játszani, majd ő hatkor hazahozza, és így is lett.
Colle Val d'Elsa Siena.jpg

Másnap olyan hamar indultam Colléba, hogy az ovis kicsi lányunkat is a tinilányunk vitte reggel. Előtte szinte mindenre felkészülve megszerveztem különböző lehetőségeket a hazajutásra, ha az autómat ott fognák hosszabb időre. Kilencre a szerelőnél voltam, aki a bemutatkozás után azonnal, még a bejárat előtti parkolóban belenézett a motorba, és rögtön mondta, hogy ha jól sejti, ezzel pár perc alatt kész is lesz, mert látja is, hogy melyik cső csúszott szét. Beszaladt, hozott egy rögzítőgyűrű-szerűséget, rátette a csőre, ment az autóval egy kört, és visszaadta, hogy kész is. Megkönnyebbülten kérdeztem, hogy mennyivel tartozom, erre benyúlt a zsebébe, kezembe nyomott egy névjegykártyát, és azt mondta: „azzal, hogy ezt a műszerfalon látható helyre teszi, és ha bármire szüksége lenne, újra hozzám jön.”
Fél tízkor már újra otthon voltam Radicondoliban.
05_27Radicondoli28.JPG

 

Folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://toszkanaeshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr144581180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása