Gyakran kérdezték tőlem az elmúlt három évben, hogy ezt az ide-oda pattogást a két iskolarendszer között pontosan hogyan intézzük, úgyhogy igyekszem minél több részletet megvilágítani, de ha valami nem sikerült világosra, kérdezzetek bátran! :-)
Az EU-n belül ugye a szabad költözés joga biztosított, így elvileg, amíg iskolakötelezettség van (nagyjából az általános iskola végéig) a körzeti iskola fel szokta venni a gyerekeket. Ez akár azt is jelentheti, hogy péntekig járnak a lurkók a magyar iskolájukba, ahonnan kikérjük minden dokumentumukat, igazolásokat arról, hogy hány évet végeztek el, milyen szintre jutottak (pl. befejezték-e az általános iskolát), illetve hogy az adott iskolaév tananyagából mennyit végeztek el. Az összes dokumentum hiteles fordítását be kell vinni a megcélzott külföldi iskolába és ott elvileg akár 1-2 napon belül, bonyolultabb esetekben némi szintfelmérést követően megkezdhetik az iskolába járást.
Mivel mi szeptembertől újra a magyar iskolarendszert szerettük volna igénybe venni, így számunkra az tűnt ésszerűnek, hogy a magyar iskolaévet zárjuk le hivatalosan egy előrehozott záróvizsgával.
Azért döntöttünk így, mert úgy gondoltuk, hogy érdemesebb a magyar iskolaidőt terhelni a plusztanulással, mint az olaszországi, egyébként is beilleszkedési küzdelmekkel és más kihívásokkal teli időszakot. Így a legnagyobb megterhelést az jelentette, hogy az iskolai házi feladatot feszesen kellett csinálni, hogy a délutánokba beleférjen a plusz tanulás az előrehozott vizsgákra, illetve a hétvégeken turbótanulás folyt 9-től délután 3-ig óránként 10 perc szabad levegőn rohangálással ötvözve. Leírva elég poroszosan hangzik és azt nem is állítanám, hogy mindig szórakoztató volt, de igyekeztünk a feszültséget oldani délutáni baráti összejövetelekkel vagy egyszerűen heverészéssel, illetve gyakran voltak hol egyiknek hol másiknak kosárlabdameccseik vagy időnkénti fúvószenekari koncertjeik is.
Az előző évi hasonló menet után tehát a pesti iskolai ügyek már rutinosan mentek, a tananyag és az engedély már január óta megvolt, így lényegében csak egyeztetni kellett az egyes tanárokkal, hogy becslések szerint meddig jutnak el az adott osztállyal március 15-ig, hogy nekünk csak az azután következő tananyagot kelljen megtanulni, majd számot adni a vizsgán a tudásról.
Azt már előző évben is láttuk, hogy ezek a vizsgák mennyire hasznosak voltak minden gyereknek. Megtanulták például a késleltetett jutalmazást, hogy érdemes valami jövőben várható jó dologért áldozatokat hozni, mert az erőfeszítések jutalma – a vizsgaeredmény - a maga idejében sokat jelent majd.
Láthatták azt is, hogy nem csak szabványos megoldások léteznek és ha nagyon akarunk valamit, akkor mások számára idegen, látszólag bizonytalanságokkal teli, kockázatosnak tűnő megoldások - amelyekkel vállaljuk a pluszmunkát – előrevihetnek a siker felé.
